Payr Sándor: Luther és az egyházi ének. Debrecen 1928. (Különlenyomat a Theologiai Szemle 1926. és 1927. évfolyamából)

I. Luther, az énekköltő.

énekeskönyvet is adott egyházának. Az 1524. év — ezzel a négy alapvető énekeskönyvvel és Luther 24 énekével — ez a mi evang. énekeskönyvünknek születési éve. Ennek négyszázados évfordulóját ünnepeljük. Termékeny év volt Lutherre nézve. Hiszen énekeinek kétharmada már készen volt. Ezután még csak tizenkettőt írt. Utolsó énekeit halála előtt három évvel, 1543-ban írta. „Te, ki egységben három vagy" és „Mennyből jővén az angyalok" voltak az utolsók. 1524 után nagy áradata indult meg az énekeskönyveknek. Ezek közül különös figyelmet érdemel a Hans Weiss által Wittenbergben nyomott és csak Rhau kántor leveléből ismert Sangbüchlein, mely a legújabb kritika szerint először közli az Erős várt és Luthernek második Előszavát, mely eddig csak á Klugféle 1529. évi énekeskönyvből volt ismeretes (Weim., 303).. Ebben az Előszóban tiltakozik Luther az énekek megrontói ellen s kijelenti, hogy a szerzők neveit is kiírta, hogy a maga és mások nevei alá idegen és haszontalan énekeket be ne csempésszenek (Weim. 303. és 475.). Ekkor tehát Luthernek már sok éneke volt forgalomban. Erről tanúskodik a nyomdászról úgynevezett Klug-féle énekeskönyv, mely már Luther neve alatt jelent meg az előbbinek előszavával és a melódiák hangjegyeivel (Geistliche Lieder, Wittenberg, 1529.). Ennek 50 éneke közül 28 volt Lutheré, köztük az Erős vár is. Felvette Luther már ebbe Mária magyar királyné ismeretes énekét is, melyet sokan Luthernek tulajdonítottak, újabb kutatások szerint pedig Brandenburgi Albert, a német lovagrend nagymestere, Maria kedvelt, bizalmas barátja és rokona ír la (Weim., 224.). Ez a Klugféle énekes azután kibővítésekkel még háromszor jelent meg Luther életében : 1533, 1535 és 1543-ban. Az utolsó kiadás elején Luther „Viel falsche Meister jetzt Lieder dichten" kezdetű versben tiltakozott az énekrontók és hamisítók ellen. Közben 1538-ben írta Luther „Frau Musica" című szép költeményét, mint előszót minden jó énekeskönyvhöz (Weim., 483.). Eredetileg barátja, Walther János „Lob und Preis der löblichen Kunst Musica" című pályaverséhez írta ezt Luther. Költői szép formában szól benne a zene hatásáról és buzdít az éneklésre. Szintén 1538-ban írt szép ajánló előszót Rhau György volt kántor és nyomdász Symphoniae jucundae című zenegyűjteményéhez is. 1542-ben Klug József sajtóján halotti énekeket is (nyolc latin és hat németet) adott ki Luther (Christliche Gesang zum Begräbniss, Wittenberg, 1542.). Ehhez is hosszabb előszót írt, melyben a temetési szertartás helyes módjáról szól és polemizál a visszaélések (halottakért való mise stb.) ellen. Ne szomorkodjunk, úgymond, miként a pogányok, kiknek reménységük nincsen és szép vigasztaló helyeket ajánl a Szentírásból. (Közölve : Weim., 478.) Az utolsó és legbővebb énekeskönyv volt végül, amely még Luther életében és ennek felügyelete alatt jelent meg, a Bapst-féle. Lipcsében, 1545-ben Bapst Bálint könyvnyomtató adta ki ezt hibátlanul és igen díszesen. Ebben a dallamok hangjegyeivel ellátva már 101 ének volt s köztük Luthernek is mind a 36 éneke. Nemcsak a fentebbi intőverset nyomatta ennek is a címlapjára, hanem ismét új Előszót írt ehhez is. Buzdítja a híveket, hogy buzgón és sokat énekeljenek, mert ez az Istennek tetsző áldozat. S azután megdicséri a könyvnyomtatókat (Bapst Bálintot névszerint is), akik szorgalmasan dolgoznak s a külső díszítés által is vonzóbbakká teszik az énekeskönyveket. (Közölve : Weim., 476.) Ezeken kívül már Luther életében is igen sok énekeskönyv jelent meg s ezek által lett az egyházi ének közkinccsé* De Luther ezzel sem elégedett meg, hanem 1529 jan. 24-én a szószékről is inté a híveket, hogy naponként éneklik előttük a diákok a német énekeket, végre hát meg kellett volna már tanulniok ; de a világi dalokat (Zeuterliedlein) jobban szeretik, mint ezeket. Minden családapa tanítsa meg rajok az övéit, mert ezek az egyszerű emberek bibliája, valamint a tudósoké is. „Hogyan feltüzelik ezek az énekek a kegyesekét! Gondoskodjatok tehát buzgón róla, hogy jobban megtanuljátok és énekeljétek azokat, mint eddig." (Köstlin I., 542.) Az ilyen szavaknak meg is lett a hatása. Luther énekei szép dallamaikkal gyorsan keltek szárnyra s az igehirdetés mellett ezek is hódító fegyverei lettek a