Payr Sándor: A Perlakiak négyszázados ároni háza. Budapest 1905. (A Luther-Társaság LII. kiadványa)

Bevezetés

############# BEVEZETÉS. „Emlékezzél meg a régi időkről, gondoljátok meg minden nemzetségnek esztendeit. Kérdjed meg a te atyádat és megjelenti néked, a te véneidet, és megmondják néked". V. Móz. 32, 7. A

protestáns papi pálya a magas aristokratiának soha sem volt kenyere. Az ilyen ministerium (verbi divini), mely a terhes szolgálat mellett mély alázatot követel és fogadalom nélkül is szegénységre kötelez, nem kell a nagy uraknak. Már a régi római világ tudta: fényes tetőkre szállnak a galambok. Jó volna megpróbálni, hogy a római katholikusoknál is hány gróf veszi fel majd a papi ordót, ha a kormánynak egy napon eszébe jut valami és a püspökségektől elválasztja az uradalmakat, a melyek tudvalevőképen igen tisztességesek. A társadalmi és rendi előítéletnek is van abban része, hogy e világ nagyjai a protestáns lelkészi pályát már a múltban is méltatlannak tartották magukhoz. A protestáns lelkész nem áldozó pap, a földi, gyarló embert meg nem illető magasabb nimbussal hamis módon nem veszi körül magát; hanem marad egyszerű lelkipásztor, népnevelő, tanító. Ezt az emberileg véve leg-