Payr Sándor: A magyar protestáns gályarabok. Budapest 1927. (Keresztyén hithősök II.)

II. A rebellió vagy a religio (lázadás vagy vallás) miatt szenvedtek-e a gályarabok? Mi volt az ürügy és mi volt az üldözés igazi oka és célja?

Széchenyi György győri püspök Wesselényi idejében ezt még nem értette meg. Ő Zrínyi Pétert és I. Rákóczi Ferencet a vérpadtól megmenteni akarván, Montecuccoli császári hadvezérnek 1670 május 20-án ezt irta Szombathelyről: „Az a két szegény ember (Zrínyi és Rákóczi) egyik a harangozó, másik a mester, az átkozott eretnekek zsinagógájában meg lett csalva általuk s ime az egyik nem tudott harangozni, a másik nem tudott kántorkodni, mert egyiknek se volt soha se feje a rebellióra. Azokat kell megbüntetni, kik őket elcsábíták". (Pauler II. 56.) Itt a hiteles bizonyíték, hogy egy főpap miként árulkodott a magyar protestánsokra Bécsben és miként hárította át Wesselényiék dolgát a róm. katholikus vezetőkről a protestánsokra. Báthory Zsófia is a jezsuitáktól kioktatva azzal fogadta fiát, I. Rákóczi Ferencet a munkácsi várban: „Te rossz fiu, szövetséget kötöttél az eretnekekkel, fegyvert fogtál oktalan ipad (Zrínyi Péter) tanácsára királyod ellen és búval, bánattal töltéd el napjaimat". (Pauler II. 47.) Nagyon tervszerűen ment ez a dolog. Mielőtt az idéztetés megkezdődött volna, Bársony György váradi püspök „Veritas toti mundo declarata" müvében (Kassa, 1671) az egész világnak hamis érvekkel kijelentette, hogy Lipót király a törvények ellenére sem tartozik tűrni a protestánsokat, mert ők a létjogukat eljátszották. Ez a mű (a nyomatott betű akkor sokat jelentett), ez volt a programm, ez volt a „nyitány" a Magyar Hugenották véres dalművéhez. „Kezdj buzgón s már sokra menél . . .", gondolták a jó püspök urak. De ez az opera mégis mintha úgy kezdődnék, hogy itt a religio, a vallásüldözés dolgáról lesz szó.