Payr Sándor: Fábri Gergely dunántúli evangélikus püspök és az 1751. évi vallási zavargás Vadosfán. Egyháztörténeti monográfia. Budapest 1894. (A Luther-Társaság XIX. kiadványa)

VI. A vadosfai vallási zavargás. Kisfaludi Balázs katholikus kápolnát építtet az evangélikus templom szomszédságában,melynek felszenteltetését véres verekedés akadályozza meg.

Írhatta jegyzőkönyvbe ezen túlzott szavakat: „Seniculuin pontificium infelici ictu quidam infaustissimi occidimt."*) Méltán kérdhetjük, hogy ily végzetes pillanatokban hol késett az olyannyira megkeveredett nyájnak pásztora, Fábri? Erre nézve ismét saját feljegyzései adnak felvilágosítást. Ő még a készületek alatt és a verekedéskitörése előtt égre emelt kezekkel esdeklett hallgatóinak, hogy ne engedjék magukat verekedésre ragadtatni. Időközben jóformán isteni tiszteleten lehetett a lakosság józanabb részével s mikor a faluvégről a verekedés hire érkezett, ekkor sietett ő is kifelé, de egyszersmind Szőllősi Ádám íobirót, a kit, mint láttuk, már az előző éjjel ő hivatott Vadosfára, most tanúbizonyságul hivta fel, hogy hallgatóinak a faluban volt nagyobb és józanabb része semmi kihágást sem követett el és intéseinek engedve békésen viselte magát, hanem csupán némely a falun kivül volt rakonczátlan fiatalok, a kik a korcsmában tüzelték fel magukat, a mint ez vasárnapokon és ünnepnapokon szokás, ezek vetemedtek kölcsönös szidalmakra és verekedésre megvetvén pásztoruknak atyai intését és rábeszélését, íme itt látjuk az előrelátó s népe felett hlyen őrködő pásztort, a ki ha nem vallja is magát a nyáj parancsoló urának, de atyai kérő és intő szavával mindent megtesz, hogy a nyáj veszedelembe ne rohanjon. Ez eseményről különben röviden így ír Fábri a számadókönyvben: „Itt következett a Vadosfaivai gyöpön Szent István király vérrel festett napja, melyet még gyermekeinknek is siralmassá tette kiváltképen az engedetlen s gondatlan, a gyöpön kivül vére*) Győri esp. jkönyv 1751.