Payr Sándor: Fábri Gergely dunántúli evangélikus püspök és az 1751. évi vallási zavargás Vadosfán. Egyháztörténeti monográfia. Budapest 1894. (A Luther-Társaság XIX. kiadványa)

VI. A vadosfai vallási zavargás. Kisfaludi Balázs katholikus kápolnát építtet az evangélikus templom szomszédságában,melynek felszenteltetését véres verekedés akadályozza meg.

ván magát, hogy Döbrössi Ferencznek a falu vég-én épült pajtáját kell felgyújtani, hadd égjen el egész Vadosfa, már az égő szalmacsutakot is kezében lobogtatta,*) A mint ezen összetűzésnek hire a faluba is eljutott, az ottani nép. különösen pedig az asszonyok seprőkkel és botokkal a faluvégre, az. előbbi verekedés színhelyére rohantak és az ütlegekkel súlyosan megkínzott Eadó Istvánt kiszabadították. Sőt tovább menve a verekedést kezdő katolikusokat egész a vadosfai határig verték vissza. Erre azonban már a főbirák és a faluban volt egyéb higgadt evangélikusok is ott termettek és véget vetettek a verekedésnek. Eme visszafutamodás alatt történt, hogy a mihályii határban valami Rosta János nevü, különben is sorvadásban szenvedett kisfaludi katolikus öreg. sebek nélkül ugyan, de mégis holtan találtatott. Hogy nem az evangélikusok ölték meg. onnan is kitűnik, hogy ők a vadosfai határon túl nem is mentek s másfelöl katolikusok is bizonyították, hogy ugyanazon öreg a kerítésből egy erősen a földbe ragadt karót akart kihúzni, de ez eltörött s az öreg oly erővel vágódott a földhöz, hogy esése után e szavakkal jajdult fel: „Jaj, most oda vagyok!" A kik a futók közül ezt hallották, magukkal vitték az öreget, míg nem a földre bukva kiadta lelkét. És én itt ezen leírással inkább a „Species facti" Írójának adok igazat, ki az eseményt a különféle verziók egybevetése után valamivel később irta le, mint Fábrinak. a ki a színhelytől maga is távol volt s aggódó lelkével a bajt még nagyobbnak látta, mint az valósággal volt s mindjárt az első hírek után *) Mindezek a „Species facti" és a „Genuina Enarratio" előadása szerint. •