Payr Sándor: Fábri Gergely dunántúli evangélikus püspök és az 1751. évi vallási zavargás Vadosfán. Egyháztörténeti monográfia. Budapest 1894. (A Luther-Társaság XIX. kiadványa)

V. A vadosfai vallási zavargás előzményei. A filiabeliek üldöztetése. Vizközi Mihály tanitó s ennek felesége ellen emelt vádak. Fábrinak első perbefogatása

látjuk azt. hogy mint egész ország szerte, úgy Vadosfa környékén is napi renden volt a jobbágyoknak földesuraik részéről való üldöztetése. Börtön és száműzetés járta mindenfelé s bő részük volt ezekben Vadosfa filiáinak is. Ez a sors érte ezek közül a himódiaJcat 1747-ben, kiket a győri püspök, mint földesurok, felszólitott, hogy vagy hitöket változtassák meg, vagy pedig költözködjenek el birtokairól. S ezen szigorú parancsolatra százhúszan választották közülök az önkénvtes száműzetést. A himódiakat valamint egyidejűleg a veszprémmegyei vaszariakat Aranylábi szanyi tiszttartó üldözte kéiielhetlen szigorúsággal. Garab András és Pap István himódi evang. hiveket Reminiscere vasárnapján lovak mellett pórázon vezették el a vadosfai templom előtt épen a prédikáczió alat. Fábri szerint*) innen számitódnak az „Initia dolorum" s hozzá teszi: „Mindezek pedig csak kezdeti lesznek a sok nyomorúságoknak" (Máté 24, 8.). S !majd a vasárnap nevével kiált fel: „Reminiscere Domine misericordiarum Tuarum!" Fábri még ez évi febr. 27-ikén Perlaky püspökkel és Radó László hivével és hat himódi lakossal személyesen ment Győrré s itt több győri urnák közbenjárását is kikérve folyamodványt nyújtott át a püspöknek, de úgy látszik kevés eredménynyel. Szanyban pedig ugyancsak Radó László és Török Péter voltak Vadosfáról a szerencsétlen földönfutók érdekében közbenjárni. A viczaiakat, kikkét szó a hédervári uradalomnak voltakjobbágyai, szintén a tiszttartó üldözte ez év június havában s Trsztyenszky János, a vadosfai egyház tekintélyes tagja, Héderváron. Nagy Mihály és Székely Pál pedig *) A vadosfai számadókőnyvbe irt jegyzetei.