Payr Sándor: Fábri Gergely dunántúli evangélikus püspök és az 1751. évi vallási zavargás Vadosfán. Egyháztörténeti monográfia. Budapest 1894. (A Luther-Társaság XIX. kiadványa)

V. A vadosfai vallási zavargás előzményei. A filiabeliek üldöztetése. Vizközi Mihály tanitó s ennek felesége ellen emelt vádak. Fábrinak első perbefogatása

Lócson jártak érdekükben. A vágtákat és hövejieket 1749-ben, a gyoróiakat és mihályiakat 1751-ben ^érte hasonló sors. S ezek között bizony akadtak gyengék is. a kik a száműzetés- 'és bebörtönöztetéstől való félelmökben hátat forditottak egyházuknak, bár a vadosfai anyaegyház mindent megtett érdekükben „sok böcsös költséggel fáradozván az Ekkla elei és száma nélkül megfordulván Csalóközben, Hédervárott. Győrött, Vágón és a nemeskéri megyegyüléseken.*) De magában az artikularis anyaegyházban sem volt nyugtok evang. híveinknek, noha itt ők majdnem kizárólagosan magok lakták a falut. Már 1745-ben TaJcáts alias Desserits Ferencz rom. kat. lakos, a ki családjával jó formán csak maga volt itt igazhitű a csupa eretnek között, bűvészi mesterséggel és boszorkánysággal vádolta**) az öreg Vizközi Mihály tanítót és nejét Balog Évát, mint olyanokat, a kiket boszorkányok módjára tűzön kellene megégetni. Fábri szerint Takátsné, egy babonás, rábaközi pápista asszony, ki talán az eretnek környezet miatt is pokoli rémeket látott lelkében „számos esztendeig nem csak testében, de elméjében is megromolván sokszor egy órában némává, meg azonnal szólóvá lett s a szegény mesterre és feleségére fogta a boszorkányságot, mintha ők vesztették volna meg."***) 1747-ben pedig ugyanezen Desseritsnek felesége. *) Ugyanott. Himódon, Viczán, Hövejen nyoma sincs ma az evangélikusoknak. Fanatikus, verekedő rábaközi népek. **) Ne lepjen meg bennünket felettébb e vád. A kőszegi tanács 1743-ban Dierntal Katalint bűbájos boszorkányság miatt balálra szentencziázván, előbb feje vétetett s teste azután megégettetett. ***) Fábri sajátkezű feljegyzése a vadosfai számadó könyvben.