Payr Sándor: Fábri Gergely dunántúli evangélikus püspök és az 1751. évi vallási zavargás Vadosfán. Egyháztörténeti monográfia. Budapest 1894. (A Luther-Társaság XIX. kiadványa)

III. Fábrinak vadosfai lelkészi működése és első szereplése az egyházkerületben. Gróf Zichy Ferencz, győri püspök egyházlátogatása Vadosfán.

lyes egyház, melynek hallgatói között a nemesség is szép számmal volt képviselve, Fábrit kereste fel bizalmával, ez már maga is bizonyság ezen egyházi férfiúnak jó hírneve és sok oldalú jeles tulajdonai mellett. Vadosfára ő mint Vásonyi Márton*) közvetlen utóda került, ennek halála után. Elődje egy új templomnak építése által tette emlékezetessé lelkészkedését. 1734. nov. 11-én szenteltetett fel ezen új, tehát legalább is második templom. E nagy munkát tehát, ha nem is terhektől mentesen, de mégis készen vette már át Fábri az elődjétől. Akadt azonban még Fábrinak is elég építeni valója a gyülekezetben. Ha az akkori időben a nagyszámú filiákba lelkészi teendők végezésére kimennie nem volt is szabad, de lelkipásztori gondja azért bizonyára tovább is terjedt falujának szük határainál s mint az apostolt, őt is „szorongatta ama minden nap ellene támadó sokaság, az az a minden gyülekezetek felöl való szorgalmatosság." (II. Kor. 11,28.) Fábrinak vezetése alatt a vadosfai gyülekezet szépen haladt előre. Az egyháznak mind anyagi, mind szellemi ügyeibe rendet és új életet hozott be. Mindjárt lelkészségének első évétől kezdve pontosan vezeti az egyháznak számadó könyveit s ezeknek száraz adatait a gyülekezet történetére vonatkozó fontos feljegy*) A fentebb emiitett győri rektor s majd egyedi pap. A Graduálban a versfők szerint tőle való a „Magasságban szemeimet Az Istenre függesztem" kezdetű ének. Ezen kivül következő munkái említtetnek: 1. „Életnekregulái" Franck Ágost Hermann után, Hála 1711. — 2. „Rövid és együgyű, de fundamentumos útmutatás az igaz keresztyénségre stb." Hála 1711. — 3. „Oktatás a gyermekneveléséről az igaz isteni félelemre és kegyességre, Franck után. Hala 1711. 4. „Súlyos papi teher" németből Kortholt Keresztély után Jena 1726. (Uj Magyar Athenas. 602. 1.)