Payr Sándor: Luther és a magyarok. Budapest 1930. (A Luther-Könyvtár és Múzeum füzetei 17.)
Már csak ez a török veszedelem is állandóan Magyarországra vonta Luther figyelmét. Lajos királyról többször emlékezik ő is, miként barátja, Cordatus, részvéttel. De Ferdinánd királyt nem szerette, amióta szigorú rendeletét az eretnekek ellen Budán 1527-ben kiadta. Asztali beszélgetéseiben megrója Ferdinándot, hogy spanyolokkal fosztogatja és tartja megszállva Magyarországot. Ezek is, mondja Luther, olyan kockával játszanak, mint a török s attól fél, hogy Ferdinánd miatt a török lesz úrrá és Magyarország elvész a keresztyénségre nézve. íme Luther az idegen Habsburg Ferdinándot kárhoztatja, míg VII. Kelemen pápa 1529ben a nemzeti párt nagy bosszúságára János királyt, a magyart, vetette egyházi átok alá. Ez nagy változást is idézett elő a magyarok szívében. 1 ) Mária királynénkról, Cordatus védőjéről, még évek múlva is kedvesen emlékezik meg Luther. Asztal felett Cordatus jelenlétében mondotta: „Én nem szívesen irok levelet, de akinek mégis irok, az aztán jó barátjának tarthat. Ezt mondta, úgymond, Mária királyné is annak az ifjúnak, aki levelemet elvitte néki: „Látom, hogy Luther Márton doktor szeret engemet". Ezek a királyné szavai. Mária később is még öt kérdést intézett Lutherhez az úrvacsorára vonatkozólag. „Mária királyné éneke" belekerült az evang. énekeskönyvbe s a királyné még 1530-ban, az augsburgi gyűlésen is védte Luther híveit, ahol Henckel János, Mária udvari papja is, Spalatin György feljegyzése szerint, az evangélikusok pártján állott. 2 ) De nem csak az uralkodók dolga érdekelte Luthert. A magyar főurakkal, városokkal, a papokkal, tanítókkal is szívesen levelezett, a magyar diákokat szeretettel fogadta házába. Révay Ferenc nádori helytartó, akinek fiait Stockei Lénárd és Gyalui Torda Zsigmond nevelte, 1539-ben a zwinglianizmusról intézett hozzá kérdést és Luther udvarias hangon azonnal válaszolt. Csodálja, hogy ez a magyar főúr nagy elfoglaltsága között is annyira ismeri a zwingliánusok okoskodását, de égre, földre kéri, ne engedje magát megtévesztetni, hanem maradjon meg az igaz hitben. Amint ideje lesz, újból és részletesen fog neki írni és 1.543ban Luther csakugyan egy sajátkezű iratát küldte meg Révaynak Dévai állal. A Révayak kisselmeci levéltárában állítólag még négy levele volna Luthernek. A magánosok közül írt Luther 1530-ban Erdélyi Antal kassai lelkésznek, *) Luther nyilatkozatait lásd: Payr S. Cordatus Konrád 31. 1. Tischreden, Weimar, II. 652. s ) Tischreden, Weimar, II. 414. Spalatim G. Annales Reformationis Lutheri. Leipzig, 1718. 140. 1. (Sopr. lyc. kvtár Lc. 456.).
