Payr Sándor: Luther és a magyarok. Budapest 1930. (A Luther-Könyvtár és Múzeum füzetei 17.)
rmagyar tanítványaitól hallhatta. A 101. zsoltár magyarázatában és asztali beszélgetéseiben többször szól róla. Ügy tün. ieti fel, mint a nagy hősnek, a jó és bölcs fejedelemnek mintaképét. Összeméri III. Frigyes német császárral s azt mondja erről, hogy nem volt híjával az észnek és bölcseségnek, de olyan bátorságot és olyan nagy gondolatokat még sem adott neki Isten, mint Mátyás királynak. Gordatus Konrád, a volt budai pap, Luther asztalánál mint a reformátor szájából hallott szavakat jegyzé fel: „Mathiasko, rex Ungariae fűit optimus imperátor". 1 ) Hazánk történetéből ismeri Luther a magyar eredetű pálos rendet. „Von Passiónál Christi und Antchristi" című művében a pálosok szerzetes ruháját is fametszetben közli s a hozzá írt versben írja, hogy magyar eredetűek, a ruhájok fehér, könyvet hordanak a kezükben, nem sokat tudni róluk mást, mint azt, hogy gazdag urak. 2 ) Ismerte Luther a magyar pénzt is, a magyar forintnak akkori nagy értékét a rajnai forinttal szemben. Deutsche Messe című művében ajánlja Luther, hogy a gyermekek a bibliai diktumokat a prédikációból haza vigyék s mint a garasokat és forintokat, zacskóba, erszénybe tegyék. Különösen „Róm. 4, 25. és János 1, 29. volna ilyen két jó magyar forint az erszényben". 3 ) Luther felléptéről az első hírt hazánkban a búcsúárus Tetzel János leveléből ismerjük, aki már 1518-ban írja, hogy Luther a 95 tételével a magyarokat is annyira felizgatta, hogy sehol sem érzi magát biztonságban. 4 ) Személyesen pedig Verbőczy István találkozott először Lutherrel. A nemzeti pártnak ez a buzgó vezére nem értette meg, hogy a nemzetek szabadságának is mily hatalmas szószólója lámadt Lutherben. Könyvet adott ki Werbőczy ellene •s üldözte híveit, de Wormsban mégis meghívta Luthert az asztalához. Velők volt Balbi, a könnyelmű humanista pozsonyi prépost is. A hit dolgáról vitatkoztak ebéd felett, de nem tudták Luthert megingatni. Amint Fraknói püspök mondja, Verbőczy talán a tüzes magyar borokban is bízott, hogy leveszi lábáról a barátot, de csalódott. 5 ) J ) Petz. G. Egyet. Phil. Közi. 1893. 398. 1. Krampelmeyer, Cor<datus Tagebuch 166. Luthers Tischreden, Weimar, 1913. II. 518. 2 ) Luthers Werke, Weimar XIX. k. 27. 1. A verset már Bauhofer is közölte. Gesch. der ev. Kirche in Ungarn 496. 1. *) A német mise. Ford. Paulik J. Luther művei IV. k. 447. 1. Emmaus felé, 1929. 281. 1. *) Jászai P. A m. nemzet a mohácsi vész után. I. 478. Pokoly J. Erd. ref. eh. tört. I. 30. 6 ) Fraknói, M. a mohácsi vész előtt. 34. Verbőczy életrajza 1G5. t. és Századok 1905. 452. Verbőczy Catharinus A. dominikánus könyvét is kiadta Luther ellen.
