Payr Sándor: Luther és a magyarok. Budapest 1930. (A Luther-Könyvtár és Múzeum füzetei 17.)
akik mást keresnek benne, mint hitbeli, vallási szükségességet. Ezt az igazságot nem látja meg és nem értékeli Szekfű Gyula sem, midőn a magyar reformáció történetét írja. Luther reformációjában vallásos igazság, lelki kényszerűség volt. Ezt látta meg az egyházi hanyatlás korában a hívő keresztyének nagy serege nemzeti különbség nélkül. Ebből magyarázható az egyszerű szerzetesnek világtörténeti nagy jelentősége. Ezért keresték fel, ezért követték és szerették meg Luthert a magyarok is. A két másik nagyobb egyházfelekezet vindikálja magának a „magyar vallás" nevét. De fent Sáros, Zemplén és Abauj megyében is tiszta magyar esperessége volt Luthernek, míg az üldöztetés más vallású szlávokat nem telepített az evangélikusok helyébe. 1 ) És itt a Dunántúl több győri, veszprémi, zalai, somogyi, tolna-baranyai gyülekezetben, különösen pedig Vas és Sopron megyében, a Kemenesalján, Répcemelléken és Rábaközben hű maradt a törzsökös magyar nép Lutherhez mind e mai napig. Sem hittanban, sem kultuszban nem kell neki más, mint amit Luther kátéjából tanul. Nem a hűtlenség vagy hitközöny, hanem földesúri zsarnokság ritkította meg soraikat, ez zsugorította össze kis szigetekké a virágzó nagy gyülekezeteket. A magyar nép készséggel fogadta Luther reformációját és teljes szívből ragaszkodott hozzá. Dr. Bezzel, a kiváló bajor theológus és egyházi főtanácsos ily címmel írt könyvet: Miért szeretjük mi Luthert? 2 ) És ebben a reformátor hithősi jellemvonásai mellett számba veszi emberi szeretetreméltóságát, vidám kedélyét, szellemes, kedves humorát, a gyermekekhez leereszkedő nyájasságát, családapai örömét, az idegenek iránt való szeretetét, a szegények iránt való jó szívét, a ter mészetért és a zenéért, művészetért való rajongását. Dr. Walther, a jeles rostocki theológus is „Luther jellemében" azt fejtegeti, hogy a hatalmas erő mellett, meleg, mély kedély lakozott benne, ezzel nyerte meg a szíveket, ezért szerették. 3 ) Ez a szeretetreméltóság hatott a magyarra is. Csengey Gusztáv jeles poétánk mikor 1867-ben mint fiatal theológus először látogatott el Wittenbergbe, kedves szép költeményében 4 ) olyan atyafiságos bizalommal szólítja meg Luthert, mintha az öreg jó édesapja volna: *) Hörk József, A sáros-zempléni ev. esperesség tört. Kassa 1885. 2 ) D. Dr. von Bezzel, Warum haben wir Lulhcr lieb? München 1914. 3 ) Walther W. Luthers Charakter. Leipzig 1917. 171. 1. 4 ) Csengey G. „Lutherhez". Wittenbergben 1867. szept. 4. (Pavr S. Hárfahangok. 191. 1.).
