Payr Sándor: Luther és a magyarok. Budapest 1930. (A Luther-Könyvtár és Múzeum füzetei 17.)
berger uram, ő felsége regimentjének kancelláriusa beszélte el, hogy ifjúkorában, midőn a császár secretáriáján laknék egy németországi főúr mondta el, hogy Luther halálakor ő is (Eislebenben) a mansfeldi herceg udvarában szolgált s tanuja volt, hogy Luther halála előtt való napon, mikor a herceggel ebéd felett vígan laknék, egy nagy komondor lépett be a palotába, melyet sem azelőtt, sem azután nem láttak. „Ez mihent belépett, izzadni kezdett Luther és azt mondotta: Ilyen hamar-e? És az asztaltól felkelvén haza ment és azon éjjel halva találtatott." Vagyis a komondor képében az ördög vitte el. Nem csak az „Igazságra Vezérlő" Kalauz mondja el ezt a bolond mesét, hanem dr. Kiss Ignác mocsai plébános is, ki a Kalauz utolsó kiadását 1897-ben a budapesti egyetem megbízásából sajtó alá rendezte, minden megjegyzés nélkül közli csillag alatt, hogy Májunké Pál újabb műve (Mainz 1890.) szerint Luther felakasztotta magát. Ügy látszik a theol. doktor úr is ezen a véleményen van. 1 ) Csoda-e tehát, hogy Reindl Román nagykereskényi plébános is már 1891-ben külön füzetben tárgyalta: „Igaz-e, hogy Luther Márton felakasztotta magát?" És „eredeti okmányok alapján" felelt igenlőleg. A zárdák is ezt így tanították. Csak dr. Schütz Antal budapesti egyetemi tanár engedi meg újabb egyháztörténetében, hogy Luther gutaütésben halt meg, tehát nem volt öngyilkos. Csendes, nyugodt halálát, melynek annyi szemtanuja volt, gutaütésnek sem lehet mondani. 2 ) De Pázmány táborával ellentétben magyar íróink java része felekezeti különbség nélkül őszinte elismeréssel adózik Luther nagyságának. És figyelemre méltó, hogy Luther históriai nagy alakja milyen mély barázdát szántott a magyar kultúréletbe. Nem szólok itt most a nagy Zrínyi Miklósról, aki védelmébe vette Luther híveit, sem Vörösmartyról, aki egy szellemes epigrammban ítélte el Pázmány türelmetlenségét. Csak az újabbkori írókra szorítkozom, akiket megragadott Luther szellemi nagysága. A róm. katholikus Toldy Ferenc 1828-ban Berlinből írja Kazinczynak: „Erfurtban ott jártam, hol Luther kelt és járt, tisztelettel léptem azon cellába, hol a nagy augustinus elmélkedett és szenvedett s az egyházba, hol szavai dörögtek. Goethe kabinetje, parkja, narancsfái tetszettek, de jobban örültem, midőn a Wartburgba mentem fel, hol a reformátor, mint Ritter Georg rejtőzködött a wormsi birodalmi *) Lásd: Pázmány P. összes munkái, Bpest 1897. III. ik. 184. 301. és 758. 1. *) Dr. Schütz A. Kath. Egyháztört. Bpest 1926. 86. 1. Köstlin, M. Luther II. 624.
