Payr Sándor: Luther és a magyarok. Budapest 1930. (A Luther-Könyvtár és Múzeum füzetei 17.)

Luthertől tanulták meg a magyarok a hangjegyek jelentőségét. Gálszécsi István Luther három énekét az eredeti hangjegyekkel, ötös vonalon a szokott négyszögletű kótákkal közölte 1536-ban és ez lett a legrégibb nyomtatott magyar kótáskönyv. És Farkas András is Luther városából hozta haza az ének és zene szeretetét. „Jersze emlékezzünk" kezdetű verses krónikáját ő is hangjegyekkel látta el. Mátray és Szilády a dallamot is neki tulajdonítja és 1538-ban ez lett a második magyar hangjegyes nyomtatvány. Sylvester János az egyházi és virágénekek kedvelője, azt ajánlotta Nádasdy Tamásnak, hogy udvarában az ifjak és a hajadonok az énekeket lantkísérettel énekeljék. A példát erre bizonyára Luthertől látta. Szegedi Kis István is, mint Luther hallgatója kedvelte meg a zenét, melyet nem csak az iskolában tanított, hanem, amint Luthertől látta, tanítójával, Szebeni Jánossal baráti társaskörben is vacsora és ebéd után énekeltek, a tanító az altot, Szegedi pedig a baszszust. így tehát a Luther családjában szokásos házi muzsika, (Hausmusik, Kantorei im Hause) is követőkre talált a magyarok között. íme, a mi nagy reformátorunk egész személyiségével, élőszavával, példájával, leveleivel és műveivel, tudományával és művészetével el nem vitatható (mert hiteles adatokkal bizonyított) erős hatást gyakorolt a magyarokra is. Hatalmas egyéniségének varázsa, vonzó ereje, az általa hirdetett evangéliomi tannal együtt nagy erőforrás és összetartó kapocs a mi lutheri evangélikus egyházunkban, a tősgyökeres magyar gyülekezetekben is. pl. a Kemenesalján, a Rábaközben és Répcemelléken ma is. III. A magyar irodalom jelesei is, történetírók, költők, sőt művészek is, kiket a felekezeti elfogultság el nem vakított, teljes elismeréssel adóznak Luther szellemi nagyságának. Pázmány Péter azzal sokat levont a maga dicsőségéből, hogy Luther születésére és halálára vonatkozólag átvette a dajkamesékbe illő rágalmakat. Híres, de az igazságtól sokszor messze járó Kalauzában külön fejezetek vannak ily címen: „Luther születése és nevelkedése ördögi társalkodással volt" (III. könyv VI. rész 3.) „Luther megvallja mit tanult az ördögtől" és ismét: „Luthernek ördögi haláláról" (ugyanott 5. és 8. fejezet). Prateolus, Cochlaeus és más írók nyomán terjeszt oly gálád hazugságot, hogy Luther anyja fürdőházi szolgáló volt s az ördöggel való viszonyából született a reformátor. S mint fültanu mondja el Pázmány, hogy Grácban a becsületes vén ember Grien-