Payr Sándor: Cordatus Konrád könyvecskéje Magyarország és Ausztria romlásáról. Budapest 1929. (A Luther-Könyvtár és Múzeum füzetei 10.)

G Landte ob der Ens, und einen Schulmeyster im alten sol (Altsohl) verbrandten, aulrichtige und rechte Christen, sampt einem Burger zu Ofen, der in Ungern etliche Jar gewonet hat. Auch meine Osterreycher, die meine Predigt verspotten, und wie die Ungern 38 wochen mich gefangen hielten, habens auch mit viel leydt und elendt des Tuercken erfaren." E szerint Bragman Gergely volt a fentebbi vértanú neve. A második szintén hazánkban megégetett és eddig ismeretlen vértanú a Felső-Ausztriából való Baumgartner János. Nagyfontosságú, hogy a Zólyomban (Altsohl) megégetett tanítót, aki kétségtelenül a fentebbi Gregori volt és így nem egy személy Bragmannal, Cordatus is említi. Ezzel véglegesen eldőlt a nagy vita a libetbányai bejegyzés hitelessége felett (Századok 1902) és pedig Révész Kálmán javára. Karácsonyi János és társai kihagyták ezt ötkötetes forrásgyűjteményükből. Cordatusnak budai ismeretségére és működésére mutat, hogy egy budai polgárt is említ, akit ev. hite miatt égettek meg Budán. Ezek újabb bizonyító adatok a magyar reformáció történetéhez. A harmadik oka a romlásnak Cordatus szerint, hogy mindketten, a magyarok és az osztrákok mindenféle bosszúságnak keresztjével terhelik felebarátaikat (tehát nemcsak a pásztorokat, hanem a nyájat is), akiket lutheránus eretnekeknek mondanak. Ezért teljesedik be rajtok Krisztus szava: „Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek. Máté 7, 2. Ezt bizonyára más gonosz országok is tapasztalni fogják." „Ezzel a három okkal akartam — írja Cordatus — mindkét országnak (magyar és osztrák) bizonyítani, hogy vétkeztek az egész keresztyén hit és élet ellen, mely ebben a három pontban foglaltatik. De az osztrákok ellen még külön felemlítem, hogy egy részük Isten igéjét megveti és üldözi, a másik részük pedig, mely elfogadta, igen csendes és hallgatag viselkedésével, könnyelműségből vagy egy embertől (Ferdinándtól) való földi félelemből megtagadja Krisztust. És három év előtt (1526-ban) elődeik szokása ellenére gyermekeiket az utcákon is meggyaláztatni engedték. Ezért nyilvánosan prédikáltam nekik, hogy országuk összeomlik, ha meg nem javulnak." (Tehát Cordatus esztergomi fogságából 1526 febr. kiszabadulván, rövid időre Ausztriába menekült.) „A magyaroknak pedig külön bűnök az a bálványozás (Abgötterei), hogy nincs más Istenük, mint akit ők magok Jézus Máriának neveznek és éppen úgy imádják mint Istent. (A túlzóit Mária-kultuszról mondja ezt.) „Hogy sze-