Payr Sándor: A balfi paplak és a két balfi papfi Amerikában. Történeti elbeszélés egy evangélikus papi család életéből. Budapest 1929.
A balfi paplak és a két balfi papfi Amerikában - VI. A régi paplak jó emléke. A balfi kénesforrás és a pap-fiak emésztő honvágya.
VI. A régi paplak jó emléke. A balfi kénesforrás és a papfiak emésztő honvágya. A jó pap szellemét, az édesanya szerető, szelíd lelkét örökölték az ároni ház becsületes, tiszta levegőjében felnőtt gyermekek is. Mint iparosok is olvasni szerető, könyveket gyűjtő, művelt, istenfélő emberek voltak. Megható volt, hogy az öt testvér, kik a szerény paplakban igazán csak szegénységet, lemondást, nélkülözést láttak, még messze a tengeren túl is, mily szívós hűséggel ragaszkodtak evangélikus egyházunkhoz. Mily áhítatos tiszteletet éreztek a papi hivatás iránt, mennyi hálás, áldó kegyelettel emlegették a balti paplakot és a jó szülőket. Ferenc nagybátyám túlélte Amerikában itthon maradt két öccsét. Nagy családot nevelt. Egyik leánya kereskedő, a másik gépész, a harmadik farmer felesége lett Dél Amerikában. A fiai is kemény munkával vergődtek önállóságra. Farmerek és munkások. 1880-ban eladták a highlandi birtokot, ezt a katonáskodással szerzett és kínos verejtékkel termővé tett földet és messze idegenbe Arkansasba költöztek át. Valamelyik fiúk vagy leányuk vonhatta ide őket könnyebb életre. Új telep létesült itt gyorsan, melyet nagybátyámról „Payer" községnek neveztek. Ő maga volt itt a postamester is. Oly szép és szabatos volt a kézírása minden reszketés nélkül, még a 90-ik évéhez közel is, hogy az ifjúkori emésztő, kemény munka után igazán meglepő. És itt sem volt maradandó lakása, néhány év múlva a közeli Ulmba költözött át Új-Stuttgart közelébe. Ügy látszik, württembergi települők voltak ezen a vidéken. Érdeklődését hazája, az irodalom és az egyházi ügyek iránt mindvégig megőrizte. Családjával együtt buzgó támogatója volt az eklézsiának. A „Lutheraner" című német lapot és naptárt nekem rendesen megküldte és több kötetnyi értékes amerikai kiadványt is. Annak hírére, hogy Sopronban, tehát az ő szülőfölde mellett vagyok theológiai tanár, végtelen boldog volt. Feleségemnek képeket, ritka virágmagvakat, sőt élő növényeket is küldött. Jó szívét már előbb is kimutatta. Midőn szüleink még iskoláim befejezése előtt öt kisebb testvéremmel hagylak itt árván és szegényen, útiköltséget akart küldeni, hogy menjünk ki hozzájuk, ők eltartanak bennünket. De nehéz sorsunkban is erre már nem vállalkoztunk. öt magát is, bár nagy családjával erősen Amerikához volt láncolva, nagyon emésztette a honvágy, mindhalálig. Túl volt már a 80 éven, midőn képeslapokat kért Balfról,
