Payr Sándor: A balfi paplak és a két balfi papfi Amerikában. Történeti elbeszélés egy evangélikus papi család életéből. Budapest 1929.

A balfi paplak és a két balfi papfi Amerikában - IV. Nagy küzdelmek az új világban. A világosi fegyverletételután a második papfi is Amerikába menekül.

gyermek ő szüleit is ki akarta ragadni a nyomorúságból. Ezért gondolt Amerikára. Hiszen oly sok szépet olvasott és hallott róla. Sopronban Hetyésy László direktor idejében 1838— 1841-ig az úgynevezett bölcsészet-, jog- és hittani osztályba járt három évig s tiszta kitűnő bizonyítványt nyert az év végén. 1841 őszén pedig Pápán a II. éves jogászok közé iratkozott be, egy időben Petőfivel. Az igazgatójuk itt Czibor Ferenc volt. Elvégezte Magyaróvárott a gazdasági iskolát is. Pápán az Esterházy-uradalomban ideiglenesen már gyakornok volt, de mint evang. papfiú nem remélhetett előmenetelt. Otthon a családi körben mint tanult embert s vígkedvű, jószívű testvért mindenki szerette. Különösen édesanyjának volt a szemefénye. Mily lesújtó lehetett tehát, midőn a békés paplakban egy napon csak kijelenti a fiú: „Kimegyek Amerikába, nem nézhetem a szenvedésteket!" Nem csekély dolog volt ez akkor. Nem kényelmes, biztosjárású gyorshajók szállították a kivándorlókat, hanem gyenge, törékeny vitorláshajók, melyek 2—3 hónapig hányódtak vetődtek a tengeren. Édesanyja heteken át könnyeivel marasztalta és vigasztalhatatlan maradt örökre. Mind hiába. Hiszen a jó fiú éppen édesanyját és szegény testvéreit akarta gazdaggá és boldoggá tenni a mesés világból integető aranyhegyekkel. Benczúr Márton soproni gyógyszerész adott neki kölcsön 300 forintot, ezzel indult el Bécsen át Hamburg felé 1846ban. Az édesapja is kérlelte, csillapította a fiút. De magában nem titkolhatta, hogy Magyarország akkori viszonyai kevés jót Ígérnek az önállóságra vágyó ifjú embernek. IV. Nagy küzdelmek az új világban. A világosi fegyverletétel után a második papfi is Amerikába menekül. Az első balfi papfit, ki mint végzett jogász és okleveles gazdász, veszélyes tengeriút után kötött ki az amerikai parton, bizony nem aranyhegyek, hanem keserű csalódások örvényei fogadták. Volt úgy, hogy mint favágó kereste kenyerét. Másként nem boldogult, pedig még itthon az angol nyelvet is megtanulta. Washingtonban egy dohánygyárban is dolgozott. Egy értékes szép szivarláda van birtokomban „Habana, Fabrica Washington" felirattal, melyben a bujdosó fiú finom szivarokat küldött newyorki és hamburgi kereskedők közvetítésével a szerény balfi papnak. Nem hiszem, hogy a füstje édes lett volna a parókián. Sok fájó könnyet facsart ki ez is a szemekből.