Payr Sándor: A magyar protestáns papi öltöny története. Sopron 1935.

Első időszak. A papi öltöny a reformáció és az orthodoxia korában.

Luther amint általában a szertartásokat, úgy a papi ruhát is közönyös, nem lényeges dolognak tekintette és erre nézve nagy szabadságot engedett. Jellemző erre nézve 1539. dec. 4. Buchholzer berlini préposthoz írt levele, akitől ura Brandenburgi Joakim a körmeneteken a papi ruha hordását kívánta s akinek emiatt aggodalmai voltak. „Ha uratok kívánja, írja Luther ám kerengjetek Isten nevében és hordjatok ezüst, vagy arany keresztet és kámzsát, vagy karinget (Chorkappe oder Chorrock) bársonyból, selyemből vagy vászonból. És ha uratoknak, a választófejedelemnek egy kámzsa vagy karing nem elég, ám húzzatok fel hármat, miként Áron is a főpap három öltönyt húzott egymás fölé."

3 Maga Luther 1524. okt 9. délelőtt még a szerzetesi csuhában prédikált s e napon délután lépett először a szószékre doktori talárjában, melyet előbb már otthon is viselt. Ilyen talárt viselt már Zwingli is 1523 óta s Erasmus is még korábban. Ez a doktori ruha, a nálunk később úgynevezett Luthertalár (Luther-kabát, vestis talaris, németül Schaube) bokáig érő, a mellen és háton ráncokba szedett, fekete, bő köntös volt, melyet már Luther előtt is viseltek és ősi hivatalos díszruhája volt a tudósoknak, tanároknak, egyetemi doktoroknak, külföldön még ma is a bíráknak, ügyvédeknek és más, komolysággal és tisztességgel járó, hivatalos állású egyéneknek. A csak nálunk úgynevezett „Mózes-tábla" eredetileg nem tartozott hozzá, de a fej fedésére szolgált a különféle alakú barett (biretum). Luther példája szerint ezt a talárt fogadta el lassanként majdnem az egész német papság s tőlük átvették a külföldiek is. A szabása, bősége nem mindenütt volt egyforma. De voltak radikális elemek is, akiknek egyáltalán nem kellett a papi ruha s tüntetőleg világi, hétköznapi ruhájukban prédikáltak és osztották ki az úrvacsorát. Mások viszont a régihez való ragaszkodással megtartották a fehér vászonból készült karinget (alba, Chorrock, Chorhend), melyet a Luther-talár fölé is felvettek, ürvacsoraosztáskor némelyek a r. kath. miseruhát is (Casula, Kasel, ujjatlan, felül nyitott köpenyféle, a hátára hímzett kereszttel) felvették. A lipcsei Miklós-templomban a lelkész ürvacsoraosztáskor még 1662-ben is bársony miseruhát vett fel, melynek hátára kereszt volt hímezve gyöngyökből. Wittenbergben is még 1536. is megvolt a miseruha, de Luther az albát sem vette fel a talárja fölé. Egyszerűséget kívánt és óvta papjait a fényűzéstől. Az alba, ez a legrégibb keresztyén papi öltöny, melyet már a 398. évi karthágói zsinat 4. kánona is emlit (ut diaconus alba utatur) bokáig érő fehér gyolcsruha (alba vestis), De van ennek egy rövidebb, csak a térdig érő formája is (superpellicium, Chorhemd, karing), melyet nem a misén, hanem kereszteléskor, a szószéken s más kisebb egyházi cselekvényeknél vesz3 De Wette, Luthers Briefe V. k. 235, 1.