Payr Sándor: A magyar protestáns papi öltöny története. Sopron 1935.

Harmadik időszak.A vallási megújhodás kora és az újabb idők. - II. A reformátusok papi ruhája.

süveg, bővebb lévén felső karimája, felfelé ízletes arányban szélesedik s éppen ez adja neki az egyházi jelleget. „Csákója" pedig a felső rész üregébe merül s halomszerű kiemelkedései csak fokozzák a süveg méltóságát oly kedvesen, hogy más felekezetű lelkészek is szépnek vallják és szerencsés inventiónak nevezik." Révész Kálmán és Garzó felszólalása mit sem használt, az 1791—93. évi zsinat a reverenda ellen és az atilla mellett döntött. A 143. zsinati szakasz ezt mondja a papi ruháról: „A lelkészek, midőn hivatalos tisztökben járnak el, sőt hivatalos polgári ünnepélyeken is, rendszeres egyházi ruhát viseljenek, nevezetesen: középmagasságú magyar süveget, fekete nyakkendőt, hosszú fekete atillát begombolva, lehetőleg gombkötő munkájú fekete övvel, a hátat egész szélességében befedő palástot vállra fekvő gallérral, egyszerű nyakbakötővel, általában minden öltözetet feketét." E ruházatból inkább a nemzeti, mint a papi jelleg domborodik ki, inkább világias, mint egyházias díszruha De az egységes viseletnek szolgálatot tett, mert az összes zsinati végzések közül ez szól legrészletesebben a papi ruháról. De ezután is sok volt a panasz a ref. lelkészeknek az öltözködésben való szabadossága miatt. Rácz István lelkész 1895-ben „Reminiscentiák" címe alatt többek között azon sajnálkozik, hogy ünnepélyes kivonulásokon nincs a ref. lelkészeken ünnepi dísz. „Igaz — mondja —, hogy mi, a puritán Kálvin utódai, szeretjük az egyszerűséget, nem szeretjük a fényt, a demonstrációt. És ez a hajlam különös helyeken különösképen szokott kinyomatot nyerni. A múlt hóban láttam egy biciklista papot, egy kálvinista fiatal óriást, ki nyilvános helyen, nagyszámú intelligens közönség közepette turista kabátban, térdig érő nadrágban, hosszú harisnyában, jockey sapkában sétálgatott. Eszembe jutott róla a cura pastoralis, az evangelizáció és a Bölcs Salamon által többféle alakban bemutatott „lélek gyötrelme". Szentmártoni is 1903-ban „A liturgia egysége érdekében" című cikkében maró gúnnyal fest részletes képet a ref. lelkészeknek hivatali szolgálat alkalmával való öltözködéséről is.

78 A reformátusok két legutóbbi zsinata is foglalkozott a papi ruha kérdésével, de csak röviden és nem eléggé határozottan. Az 1904—07. évi zsinati törvény I. cikkének 145. §-a ezt mondja: „A lelkészek hivatalos tisztökben, sőt hivatalos polgári ünnepélyeken is hosszú fekete öltönyt, palástot és fekete bársony süveget viseljenek". És a ma is érvényes 1928—33. évi zsinati törvény II. cikkének 11. §-a is csak ennyit: „Egyházi szertartás végzésekor minden lelkész és lelkészségre képesített egyén egységesen meghatározott lelkészi hivatalos ruhát tartozik viselni, amely hosszú fekete kabát, fekete palást és fekete bársony magyar süveg". Ezekben az atilla nincs névszerint 78 Dunántúli Prot. Lap. 1895. 725. és Prot. Ehi és Isk. Lap 1903. 418.