Payr Sándor: A magyar protestáns papi öltöny története. Sopron 1935.

Harmadik időszak.A vallási megújhodás kora és az újabb idők. - II. A reformátusok papi ruhája.

tetett magának is papi öltönyt, mivel azt nagyon magyarosnak és célszerűnek találta. Ez a reverenda elől is sima volt és annyiban hasonlított az atillához, hogy ezen is sűrűn rakott gombsor futott végig. Könyökig majdnem lobogós ujjain öt-öt pár „slingli" (hurokkötés) díszelgett, míg innen szűkebben nyúltak le kézfejig az alsó ujjak, csak alig engedvén látni a bentlevő ing fehér csipkéjét. A pesti egyházi lap névtelen (t.) írója öreg barátjának ezt a papi ruháját igen dicséri, de csak két kartársuk csináltatott és viselt ilyent. (Prot. Eh. Isk. Lap 1881. 957). A fentebbi Kármán József pedig a francia Coquerel theologuson látott Párizsban Luther rock formájú hosszú fekete, ennél szűkebb, de azért eléggé bő, hátul sima, nem összeráncosodott, elől zsinórral, gombbal ellátott öltönyt; megszerette, párját csináltatta. S ezt Kármánnak fentebbi t. jelzésű írótársa is eléggé díszes, imponáló és célszerű, valódi papi ruhának mondja. Csak még a szakáll és bajusz levágatását kívánja hozzá. A zsinati előkészületek közben 1878. többen is írtak a papi ruháról. Barakonyi Kristóf böhönyei lelkész is Somogyban a ref. lelkészek egyenruhájául a Luther-talárt ajánlotta, mint a külföldi protestánsok nagy részének kedvelt és általánosan elterjedt formaruháját. Javaslatát, mint t. írja, valószínűleg azért nem pártolták, mert ezt már az ág. hitv. ev. lelkészek foglalták le a magok számára díszruhának. Vagy talán azért sem, mert ez „nagyon barátos és teljesen elütő a mi nemzeti viseletünktől." De 1878. Ormánysági (Baksay Sándor) és Csepely Sándor is a Luther-talárt ajánlotta. Dr. Révész Imre szerint Baksay Sándor, a költő püspök, aki pedig már csak igazán töröl metszett magyar kálvinista volt, nem is egyszer megírta, hogy a lutheránus atyafiaktól semmi egyebet nem irigyel, csak a Lutherkabátot. (Prot. E. I. Lap 1881. 957. Dr. Révész I. Vestis talaris. Debr. Prot. Lap 1929. jún.). Az 1881. évi debreceni ref. zsinat törvénytervezetében a 157. szakasz külön foglalkozott a papi ruhával: milyen legyen ez a magán és társadalmi életben s milyen hivatalos tisztük gyakorlásakor. Nagy vita volt e felett a zsinaton. Kovács Albert pesti ref. theol. tanár Meliuszra hivatkozva teljes szabadságot akart a papi ruházat terén. Szerinte a külföldön sincs a ref. lelkészeknek egyenruhájok. De nagy ellenmondásra találva, később mégis engedett s elfogadta a palástot, mely alatt hosszú atillát vagy longát viseljenek a lelkészek, Szentpétery Sámuel arra hivatkozott, hogy már Geleji Katona kánonai és az 1791. budai kánonok is megszabták nem csak a lelkészek, hanem a tanítók és családtagjaik öltözetét is. Legtöbben a papi ruha magyar jellegét hangsúlyozták, ezért követelték az atillát. Makay Dániel azért fogadja el a javaslatot, mert szereti hallani, midőn azt mondják: itt jön a magyar pap! Hosszú, heves vita után a javaslatot csekély módosítással szavazás útján ily fogalmazással fogadták el törvénynek: „A lelkészek, midőn hivatalos minőségben járnak el, sőt hivatalos polgári ünnepélyeken is, magyar