Payr Sándor: A magyar protestáns papi öltöny története. Sopron 1935.
Harmadik időszak.A vallási megújhodás kora és az újabb idők. - I. Az evangélikusok papi ruhája.
jelenkor bajuszos és szakállos papjait látná! És ha tudná, hogy vannak hívek, kik évek óta nem éltek úrvacsorával, mert lelkükkel meg nem egyez szakállos vagy bajuszos pap által kiszolgáltatott szentséggel élni- Nem elfogultság ez részünkről, csak kegyeletesség a hívek gyöngédsége iránt." 67 A tót és német lelkészek simára borotváltatták arcukat, a magyarok közül csak kevesen. Gyurátz Ferenc püspök áldottlelkű feleségének mondása volt: „Én az uramnak a bajuszához is hozzáesküdtem, nem engedem levétetni." Mire az első zsinati előmunkálatok 1870. elkészültek, a Luther-talár már általános viselete volt az evang. lelkészeknek. Egyes tekintélyes református lelkészek is (Garzó, Baksay) midőn a debreceni zsinatukra (1881.) készültek,-az egyházi lapokban a mi talárunknak adtak előnyt az ő palástjok felett s annak elfogadását ajánlották. Dunántúli kerületünk 1890. évi Zsinati Előmunkálataiban, melyeknek főként Kund Samu répcelaki esperes, Gyurátz és Poszvék Sándor voltak a szerkesztői, az 55. lapon ezeket olvassuk: „A ruházatnál se feledkezzék meg a lelkész soha a tisztességről. Öltözködésében kerülje a feltűnő, rikító színeket. Ruhája állásának megfelelő, bár egyszerű, de mindig tiszta és tisztességes legyen ; annál is inkább, mert a külviseletet bizonyos tekintetben a belső tükrének is tekinti a világ. Rendesen fekete ruhában járjon, nyakkötője mindenkor csak fekete vagy tiszta fehér lehet. Egyházi cselekvények végzésénél, vagy ünnepélyes alkalmakkal, hol mint lelkész jelenik meg, Luther-köpenyt Mózes-táblával viseljen és fövegül mindenkori használatra fekete keménykalapot, temetéseknél pedig a szokásos Luther-föveget (barettet)." Az 1891—94. évi zsinaton a papi ruha szóba került ugyan, de törvényt erre vonatkozólag nem hoztak. Midőn az előértekezleten felvetették a kérdést, hogy a zsinati tagok milyen ruhában jelenjenek meg, b. Prónay Dezső egyet, felügyelő az ő szabadelvű felfogását jellemző feleletet adott: „Mindenki olyan ruhában jelenjék meg, amilyen ruhája van". De a lelkészek mind Luther-talárban, a nem lelkészek többsége pedig díszmagvarban jelent meg. Később csak a harmadik ülésszakban 1893. tárgyalták a papi ruha kérdését a Zelenka Pál püspök elnöklete alatt tartott értekezleten. Hivatalos ruhának Zelenka is a Luther-talárt ajánlotta, de a lelkészeknek a társadalomban való külső megjelenését is szabályozni kívánta. Baltik Frigyes püspök a palástnak is barátja volt, mely a Luther-talár fölé vehető, de a táblácskák el ne maradjanak. Az albát nem akarja kötelezővé tenni. De szükségesnek tartja az egyforma papi sü67 Szeberényi Lajos és Andor a maglódi lelkésznek, Andrásnak, Szeberényi János püspök fivérének voltak a fiai. Andorról írja Jókai: „Az idei (1878) országgyűlési vitákból emlékezhetnek, akik figyelemmel kisérték, arra a piros arcú evang. papképviselőre, aki élces beszédével oly derűs hangulatba hozta a házat; erről hitte azt Petőfi, hogy ő nyitotta ir-eg ellenségei sorát" Jókai: Életemből I. 208. Szeberényi A i, m. 180. 1.
