Payr Sándor: A magyar protestáns papi öltöny története. Sopron 1935.

Második időszak.A pietizmus és a felvilágosodás kora - II. A reformátusok papi ruhája.

rabolis" művében olvassuk, hogy Sennyey László báró „igaz jó magyar" Mária Terézia korában kétségbe vonta, hogy a kálvinistáké volna a „magyar hit". Ennek bizonyságául mondja: „Adott neki (a magyarnak) Isten becsületes kalpagos prédikátorokat, mint ime Szilágyi Sámuel uram (a tiszántúli püspök f 1785). De ez sem tetszik neki, azt gondolja, hogy az Isten szava sem hangzik Magyar öltözetű Praedikátoroknak szájábúl, ha csak külső Academiákról jött parókás s borjúbéllel kerített nyakú papját nem hallja Praedikálló székébűi." A kismartoni, később egri szervita, Szeitz Leo, ez az eleventollú és sokat vitatkozó szerzetes is „Trenk mérő serpenyőjének öszvetörése" című munkájában mondja, hogy nem csak a kolduló barátok járnak szerteszét, hanem a kálvinista „longás diákok" (tógás legátusok) is évenként ötször s mellettük egy-egy szűrős vagy köpönyeges mendikáns. És nem csak a pápisták visznek sok pénzt Rómába, hanem a kálvinista diákok is a külföldi akadémiákra. És mit hoznak érte haza ? Egy magyar gyomrot csömörltető parókát, bugyogót, órát, ezüst-csattos cipőket, tászlit és némelyik egy vén helvéta leányt.

58 A makacs külföldieskedőkkel szemben már a tassi zsinaton is hallatszott 1742., hogy kezdik a német divatot elhagyni. Az itthon végzett (domidoctus) lelkészek pedig hívek maradtak a régi magyar papi ruhához. A kenderesi református egyház régi anyakönyvében (1729—66) egykorú vizfestmények vannak, melyek az egyházi cselekvényeket végző lelkészt ábrázolják hiva talos ruhájában. Ezek szerint a lelkész hosszú hajat, de nem parókát visel, gombos, zsinóros fekete tóga (reverenda) van rajta a derekán elég széles övvel átkötve és e fölött galléros szétnyíló palást a vállán. Ilyen volt a magyar ref. lelkészek rendes hivatalos viselete már a XVII. század óta, amelytől azonban sokan el is tértek és rövid világias ruhát viseltek a zsinati megrovások szerint.

54 Bod Péter, a kiváló tudós magyar igeni lelkész (1712—69) és Szikszai György debreceni lelkész, a kiváló imádságiró (1738 —1803) akadémikusok voltak, de itthon mégis magyar papi ruhát viseltek. Bod Péter arcképén feltűnő a fehér nyakkendő, melynek lecsüngő két vége nagyon emlékeztet a Mózes-táblákra. Különben Mózes-táblája van már II. Rákóczi Ferenc korában Borosnyai Zsigmond nagyenyedi ref. tanárnak, ki ezt bizonyára a külföldről hozta be. Szikszai Györgyön nyakig zárt gombos reverenda van s e felett prémes mente. Reverenda, öv és palást, jó ideig még a háromszögletes kalappal lesz a ref. lelkészek öltözete.

55 53 Szirmay A. i. m. Buda 1804. 55. 1. Tóth B. Szájrul szájra 57. Szeitz L. i. m. Pest 1791. 61. 1- Ballagi G. Polit. irod. 671. Lesko J. Szeitz Leo 77. 1. 54 E képek ma Debrecenben a Déri-muzeumban vannak, dr. Révész Imre másolatokat készíttetett rólok s ezeket velem is közölte, 55 Lásd az arcképeket: Zsilinszky M. í. m. 502. 1. S. Szabó J. Magy. ref. Sión 83. 1. Márki S. II. Rákóczi F. III. 708. Theol. Szemle 1927. 232.