Payr Sándor: A magyar protestáns papi öltöny története. Sopron 1935.
Második időszak.A pietizmus és a felvilágosodás kora - II. A reformátusok papi ruhája.
Az akadémikus lelkészek külföldies ruhája iránt még a későbbi zsinatok is kímélettel voltak. Erdélyben a sárdi zsinat 1781. a ruházatban való egyenlőségre nézve ezt határozta: „A hazából külső országokba nem járó papok, amint szokták neveztetni domidoctusok, fekete köntöst az az fekete prémmel szegélyezett hosszú mentét (kivévén az officialisokat, kiknek a megkülönböztetésért hosszú mentéjeket rókatcrokkal prémeztetni megengedtetik) fekete hosszú dolmányt, sima fekete szőr készülettel, széles övet, fekete nyakravalót, kiknek tetszik fekete ujjas palástot is, de minden selyemkészület nélkül viseljenek, mert a paláston való készület is csak az officialisoknak (egyházi tisztviselőknek) engedtetik meg. Ehez képest az eddig való rendetlen szokás szerént kaputban se sokadalomban, se városban, se valamely közönséges helyre elkerülhetetlen büntetés alatt menni ne merészkedjenek. Az academicus papok német köntösökben ugyan járhatnak, de az is mindenkor fekete légyen minden készületivei egybe, de nem fényes gombbal és sem egyszer, sem másszor a kaput nevezetű különb-különb szinű köntösben, mint valamely kereskedő, közönséges helyre ne menjenek. Ha pedig „parukát" viselnek, azt ékesen és csinosan felfodorítsák, mert illetlen borzas parukában járni meg nem engedtetik, — inkább ahelyett viselje kiki a maga haját, mivelhogy sokkal tisztességesebb maga csinos hajával lenni, mintsem borzas parukájával másoknak nevetségekre kitétetni." Ugyanitt a mestereknek megtiltották a tógaviselést, de ez ellen minden tractusok szót tettek „mivelhogy azok is gyakorta papi szolgálatot tenni néminemű tekintetben papjoknak otthon nem létekben köteleztetnek." Még az 1789. évi zsinat is a sárdi végzések ellen vétőket a kaput és hozzá nem illő köntös konfiskálásával s ha ez sem használ, hivatalukból való elmozdítással fenyegette meg. 56 A szerencsétlen papi parókáról legyen feljegyezve, hogy ennek viselése a békésbánáti esperességben 1808-ig tartott, amikor Öcsödön az utolsó parókás esperes, Kuti Ádám meghalván, a parókáját is mellé a koporsóba temették. (Kiss Bálint— Széli Farkas i. h. Vas. Újság 1863. 205. 1.) A német divatot a háromszögű kalappal, mint láttuk, a sárospataki nagy diákok is átvették. A kalapot a tetején levő gombhoz három oldalról akasztották fel fekete zsinórral. De 1770. a városban már csak tógában járhattak. Szombathi János pataki tanár 1783. beszédet mondott a tóga ellen, mely akkor meleg szőrruha volt, a nyakhoz hurok erősítette. 1797. évi törvényeik szerint hosszú hajat, hegyes bajuszt növeszteni nem volt szabad. „Kalapjok karimáját állásukhoz illő háromszögű alakra kell összefogni és odakötni; csak esős időben és hőségben kell leereszteni." Tehát ilyen kalapot kellett viselniök, 56 Az 1783. évi sárdi közzsinat határozataiból. Az Üt 1932. 69—71. 1. Pokoly J. Az erdélyi ref. egyház tört. V. 137. 1.
