Payr Sándor: A magyar protestáns papi öltöny története. Sopron 1935.
Második időszak.A pietizmus és a felvilágosodás kora - II. A reformátusok papi ruhája.
Az egyházi szertartások tárgyalásakor a buzgó evangélikus Glosius Sámuel pesti orvos az alba további megtartása mellett szólalt fel, hogy nyugtalanság és botrányok ne támadjanak a gyülekezetekben. S ebben egyetértett vele báró Prónay Gábor is. A 45. kánonban azután azt határozták a papi ruháról, hogy a lelkészek rendjüknek megfelelő ruhát, a lelkészi cselekvények végzésekor pedig mindig fekete ruhát viseljenek, tartózkodjanak minden illetlen ruhaviselettől, kerüljék a fényűzést és a hiábavaló díszítményeket. A papi fekete ruhát tehát közelebbről a pesti zsinaton sem határozták meg. Azért maradt az más és más továbbra is a Felvidéken és Dunántúl, a városokban és vidéken a falvakban. Torkos Mihály, a zsinat egyházi elnöke (de csak hittani ügyekben) fennmaradt arcképe szerint gombos reverendát s e felett prémes mentét viselt úgy, mint Perlaky Gábor dunántúli püspök. Tessedik Sámuel szarvasi és Wallaszky Pál jolsvai lelkészek, annak a kornak hírneves tudósai pedig már Mózes-táblákat kötöttek fekete ruhájok fölé és palástot viseltek ismert arcképeik szerint. A lelkészek jórésze ekkor már nem viselt bajuszt és szakállt. De Perlaky Gábor püspöknek fiatalos szép bajusza volt. Ritka kivétel volt az is, hogy a tót lelkészek közül Pohl Mihály ácsai lelkésznek és püspöknek (1702—78), a pietisták nagy ellenségének (a báró Prónay család szájhagyománya szerint) bajusza volt. Nem hiában, hogy Szentgotthárdon Vasmegyében született és Sopronban tanult. (Révész K. Az 1791. zsinatok emlékkönyve. Zsilinszky M. Walaszky Pál. Szigethy L. Luther Lelke I. 103. B. Prónay Dezső közlése.) II. A reformátusok papi ruhája. A XVIII. század elején Kassa város jegyzőkönyve örökítette meg, hogy milyen volt a magyar református lelkészek ruhája. Sokat szenvedt, híres papjának, Gyöngyösi Pálnak perében van ez leírva. A tudós Gyöngyösi Németországon kívül Hollandiában és Angliában is járt. Megszerezte a theol. doktorátust, s 1699. az anglikánus egyházban avatták fel lelkésznek. Hazatérte után is igen büszke volt a „presbyter Ecclesiae Anglicanae" címére. Makacs, büszke jellem. Elöljáróinak haragját azzal is kihívta maga ellen, hogy ami akkor még a magyar papok között igen ritka és szokatlan volt, mindig parókát viselt. Angliából hozta ezt is és a zsinati határozatok ellenére sem tette le. Tiszántúl a tarpai zsinat 1705. jún. 21. vele szemben mondta ki, hogy parókát viselni senki hivatalvesztés terhe alatt ne merészeljen. S Gyöngyösi mégis viselt. Mivel pedig Kocsi Csergő János püspök ellen pasquillust is írt, a piskolti zsinat 1706. jún. 20. hivatalvesztésre ítélte. „Méltó volna, úgymond az ítélet, hogy parókáját fejébe vernék s ruháját leszaggatnák. .. Azért papi ruházatát mától fogva letegye és ne viselje,
