Payr Sándor: A magyar protestáns papi öltöny története. Sopron 1935.
Második időszak.A pietizmus és a felvilágosodás kora - I. Az evangélikusok papi ruhája.
a lelkészek ruhája nem igen különbözött a köznép és a nemesek ruhájától. Az elvilágiasodásra úgy is nagy volt a hajlandóság a kánonok szerint, az üldöztetés évtizedeiben pedig íme a szükség is r rre kényszeritette őket. 1715. augusztus havában egy hazánk iránt érdeklődő angol, Clements Simon utazott Zalamegyében s midőn Kapolcson a lutheránus papot (idősb Rotarides Sámuelt) is meglátogatta, ezt durva szövésű ingben találta, mely lazán függött le derekán is alul, az ing alatt pedig bő, bokáig érő gatyát hordott. A vászon durvaszövésű volt, mint Angliában a sátorvásznak. Clements tiszteletére azonban a pap felvette prémmel bélelt, rövid kék mentéjét s mindkét vállára akasztotta. Ilyen prémes mentét hordanak télen úgy, mint nyáron, jegyezte meg az angol. Tehát itt is rövid mentét viselt a lelkész. De ez csak utcai ruhája lehetett, az oltár előtt való szolgálatra volt bizonyára hosszabb, fekete reverendája is. Hiszen a Somorján 1650. újra kinyomatott kánonok követelik : a (lelki) tanítóknak tisztekhez illendő, tisztességes öltözetök, köntösök legyen ; hajdúkat, mészárosokat, nemeseket, török katonákat, kádikat ne kövessenek, „Ha ki tisztihez nem illendő ruhát csináltat, annyival büntettessék, amennyit az ruha érne." Kapolcs különben kicsiny szegény hely volt, az angolt bosszantotta, hogy itt bort sem kapott, hanem vizet kellett innia. 46 Egy faluból ugyan nem lehet még következtetést vonni, de bizonyos, hogy Tolnában, Baranyában, Somogyban még a század végén is rövid bekecsben jártak a papok. (Cegléden állítólag még a mult század derekán is mezítláb járt a református pap), Dunántúli ev. jegyzőkönyveinkben és Sipkovics Tóth, Bárány János és Balogh Ádám püspökök utasításaiban (17421761.) a papiruháról semmi említés nem történik. Kevés volt e században a lelkészünk, nehéz volt a helyzetük, a ruhára nézve engedékenyek és elnézők voltak az egyházlátogató esperesek. Luther-talárt a vidéken még nem találunk, valami szűkebb, magyaros, zsinóros és gombos reverendát szereztek az evang. lelkészek is, akiknek anyagi ereje ezt megengedte. Ilyen ruhát látunk Torkos József győri, majd soproni lelkész arcképén (1710—1791.), de ehhez palástot viselt és felkötötte nyakára a Mózes-táblákat is. Perlaky Gábor nemesdömölki püspök-lelkészünknek is (1732—86.) ilyen nyakig begombolt zsinóros, gombos magyar ruhája van, mely fölé vastag prémes mentét vett a vállára Mózes-táblák nélkül. Csak kezében a vastag könyv, a Biblia mutatja daliás alakján az egyházi embert. (Lásd szép arcképeiket a Luther-Naptár 1931. és 1934. évfolyamában). A világhírű tudósnak, Bél Mátyás pozsonyi lelkésznek is (1684—1749) két szép arcképe maradt reánk. Az egyik, mely Őt Luther-talárban Mózes-táblákkal ábrázolja, a pozsonyi egyház «5 Történelmi Szemle 1921. 118—142. 1. Dr. Öppel J. Keszthely 1715ben 21. 1. Füle László és Zsadon József közlése.
