Payr Sándor: A magyar protestáns papi öltöny története. Sopron 1935.

Második időszak.A pietizmus és a felvilágosodás kora - I. Az evangélikusok papi ruhája.

birtokában van. A másik díszes kép pedig, mely őt palásttal s könyvvel a kezében mutatja be, a Notitia Hungáriáé címképe.

47 Mind a két képen hosszan lecsüngő parókát visel a kornak divatja szerint, melynek a tehetősebb városi lelkészek is behódoltak. Bél Mátyás Pápán megismerte a ref. diákok fekete tógáját s Besztercebányán ő is ilyen tógába öltöztette a nagyobb tanítványait. Már Rózsahegyen is, amint láttuk, azt kívánták a püspökök, hogy az eperjesi kollégiumban a theológusoknak és nagyobb diákoknak egyenruhájuk legyen. Sok baja volt az elöljáróságnak nálunk is (nemcsak a reformátusoknál) a nagyobb diákok hajviseletével. A rózsahegyi zsinat tanácskozásaiban is meghagyták a fiatal lelkészeknek, hogy tartózkodjanak a hajfodorítástól, hajcifrázástól és hajporzástól. Külföldről hozták be ezt a szokást, (Zsil. i. m. 54.). Hiszen a szelíd, jó Spenernek is már nagy parókája volt. Hosszú felfodorított hajat viselt Sopronban már Lang Mátyás (f 1682) és Mag. Serpilius Keresztély (f 1712) lelkész is Pozsonyban pedig Weissbeck János (f 1695), Vibegius János (f 1698), Schnaderbach György (f 1701). Ezek utódai pedig úgy Sopronban, mint Pozsonyban már parókát viseltek Mózes-táblával és Luther-talárral vagy bő palásttal. (Lásd a két egyházközség történetét és Klein S. Nachrichten 2. k. címképét). A XIV. Lajos korabeli és a németektől is átvett divatnak a mi evang. lelkészeink között nem találjuk követőit, míg a reformátusok között lesznek ilyenek. Félcipő csattal, harisnya, térdnadrág, térdig érő hímzett csipkés kabát a két oldalán fedeles nagy zsebekkel, ez volt a XVIII. században a divat. Parókát viseltek, de a copfról (varkocs, hajfonat) s a hajba tűzött fésűről és szalagokról nem tudunk. Még a pesti zsinat idején is 1791. igen különböző volt a városi és vidéki lelkészek ruhája. Több helyen már a bő Luther-talár helyett szűkreverendát s e fölött a nyakon szalagokkal megkötött palástot viseltek. A zsinati előértekezleten azt határozták, hogy a lelkészek a zsinati üléseken és más ünnepélyes alkalmakkor a szokott fekete színű papi ruhát (germanica) viseljék palásttal és táblákkal (a Mózes tábla nevet itt még nem ismerik), közönséges találkozások és barátságos összejövetelek alkalmával pedig kedvök szerint öltözködjenek, de mindig tisztességesen. Jellemző, hogy Dunántúlnak egyik legkiválóbb papja, Nagy István tolnai esperes (a leendő püspök, ki a zsinaton is rövid szabású magyar ruhát viselt, e szabályok alól a felmentését kérte és pedig oly megokolással, hogy neki otthon sárszentlőrinci egyházában más ruhát viselni nem szabad. Ez az eset mutatja, hogy Tolnában, Baranyában és Somogyban mily szabadon és a nép által is rákényszerítve viselték lelkészeink még akkor is a rövid magyar ruhát hivatalos cselekmények végzésekor a templomban is.

48 47 Lásd a pozsonyi ev. ehközség tört. és Szilágyi S. M, N. Tört. VIII. 367 48 Szeberényi Andor, Az 1791. évi pesti á. h. ev. zsinat tört. 28. E szerint a ref. lelkészek a budai zsinaton a r. kath. papok módjára reverendát viseltek.