Payr Sándor: A magyar protestáns papi öltöny története. Sopron 1935.
Második időszak.A pietizmus és a felvilágosodás kora - I. Az evangélikusok papi ruhája.
ily módon; megbotránkoztatás nélkül igyekezzenek a szertartások egyformasága céljából bevezetni. Tehát a magyar lelkészekre nézve kötelezővé még itt sem tették sem a szertartásokat, sem az albát. Ezt a fehér inget kellett viselni a zsinat szerint úrvacsoraosztáskor, a szószéken s kereszteléskor és esketéskor, de a hétköznapi, könyörgéseken és a temetéseken már nem. Rózsahegyen a jelenvolt püspökök azt is kívánták, hogy a fiatal papok, mikor prédikálnak, ne viseljenek sapkát, legfeljebb ha a hideg vagy más baj kényszeríti őket; ugyanezek továbbá tartózkodjanak a hajfodorítástól, hajcifrázástól és hajporozástól. A theologiát tanuló és az eperjesi kollégium szemináriumába járó ifjak pedig egyforma ruhát viseljenek. Ezeket azonban nem vették fel a kánonok közé. Szintén a püspökök javaslata volt, amit a 16. kánonba foglaltak: „Hogy megkülönböztetés legyen a püspökök, esperesek, lelkészek, diakónusok és rektorok között, ezután,olyan ruhát viseljenek, mely az ő rendjüknek és állapotuknak megfelel, valamint az ő családtagjaik is (állapotuknak megfelelő ruhát). így értjük meg, hogy még e század elején is a pöstyéni templom felavatásakor Baltik Frigyes püspök Luthertalárja fölött az alba háromfodros, az esperesé kétfodros, a lelkészé egyfodros volt a papi rangfokozat nagyobb dicsőségére. 43 A rózsahegyi kánonokból látjuk tehát, hogy a német és a tótajkú gyülekezetekben továbbra is megvolt az alba. A magyar lelkészek azonban nem vették fel ezután sem. Az ellenkezés oly nagy volt, hogy például a győri születésű Ráth Mátyást, ezt az irodalmi érdemeiről is ismert férfiút az újonnan szervezkedett, pesti evang. gyülekezet 1787. azért nem választotta meg első papjának, mivel ez kijelentette, hogy az albát nem veszi fel és áldásosztáskor nem használja a keresztjelet. 44 Dunántúl is azonban a városi német lelkészek s az egy-két tót gyülekezetben a lelkész felvette az. albát.. Városi egyházainkban (Sopron, Pozsony) a Luther-talár viselete volt általános a Mózes-táblákkal és a század vége felé már néhol a palást is feltűnik. Magyar lelkészeink a ruházat dolgában ezután is sok szabadságot engedtek meg maguknak, sokszor vétettek az egyházi törvények ellen és egységes papi viseletről éppen nem lehet beszélni. A gyászos évtizedben az üldöztetés kényszerítette őket arra, hogy a papi öltönyt letegyék és álruhát vegyenek fel. 1680-ban a vasvári káptalan kiküldöttje, Tormássy Péter •kapornaki apát előtt vallotta Lacza János: „Tudja nyilván, hogy Sebeházán is benn vagyon az praedikátor s úgy Vásárosfaluban is és Beledbén is (Sopron m), akik alattomban parasztruhában föL s alá járnak az falukon és exerceálják is titkon tisztöket." 45 Ily viszonyok között azután ném volt csoda, hogy 44 Szeberényi J.. Corpus Synodorum 69. 76. 79; Zsilinszky M, Egy forradalmi zsinat tört. 54. 1. 44 Doleschall S. A pesti ev. ehközség tört. 163. 1. 45 Horváth S. Tanuvallatás.l680-bóL M. Prot. Ehtört. Adattár III. 16.
