Payr Sándor: A magyar protestáns papi öltöny története. Sopron 1935.

Második időszak.A pietizmus és a felvilágosodás kora - I. Az evangélikusok papi ruhája.

parókát is viselt. De ezt megtették nálunk is már akkor egyes városi német lelkészek is. Nagyobb szabadság és elvilágiasodás észlelhető a papi ruházat terén később a felvilágosodás korában, nálunk különösen Mária Terézia kora óta. A németek közt híressé lesz Schulz Sámuel gielsdorfi lelkész, a varkocspredikátor (Zopfprediger), nagy racionalista, akit hírhedett munkája (Der himmelweite Unterschied der Moral und Religion 1788) miatt el is mozdították állásából. Midőn a papok közt a paróka volt az általános hajviselet, ő volt oly merész, hogy copfot (hajfonat, varkocs) kezdett viselni. Erről nevezték el. A világiak, katonák és nemesek közt már korábban megvolt a természetes és mesterséges copf, de a lelkészek még nem merték átvenni. I. Frigyes Vilmos porosz király 1713. viselt először természetes copfot s azután a hadseregben is meghonosította. Voltaire és Kant is copfot viselt. A copf a papok közt eredetileg újítás volt, de később azután épen ez lett a papok közt is a maradiság, ízléstelenség jelképe. Már két ilyen szó volt forgalomban : vaskalap és copf.

42 A Luther-talár mellett megvolt még az alba. Mindjobban kezdték viselni evangélikusok is a palástot (pallium, Schwalbenschwanz). De voltak egészen világias öltözetű lelkészek is. Hogy a felvilágosult kor ki ne gúnyolja őket, ők is amazok viseletéhez alkalmazkodtak. Voltak lelkészek is térdig érő bugyogóban, hosszú harisnyával, csattos cipővel, cifra inggel és nyakkendővel, háromszögletű kalappal. Baum-Geyer képes egyháztörténete (785 1.) négy elegáns, divatos öltözetben mutatja be a berlini papokat a XVIII. században. Es ilyen rövidnadrágos, kaputos, palástos és parókás lelkészt látunk Chodowiecki 1781. évi rézmetszetén is. (Drews P. 143.) Ez az elvilágiasodott papi öltözködés Göttingából és más egyetemi városokból korán beáramlott Magyarországba is mind a két protestáns egyházba és kihívta maga ellen egyes a magyar nemzeti ruhához ragaszkodó világiaknak és r. kath. szerzeteseknek a bírálatát. I. Az evangélikusok papi ruhája. Az 1707. évi rózsahegyi zsinat 8. kánona nagy súlyt helyez arra, hogy a lelkészek az albát felöltve lépjenek az oltár elé már csak azért is, „hogy megkülönböztessék magokat azoktól, kik lelkészi felavatásban nem részesültek." S figyelmezteti a lelkészt arra is, hogy a süvegét (pileum) és a botját ne az oltárhoz, hanem máshelyen tegye le. De egyéb pápista ékességek (ornatus pontificii, ezek közt a miseruha is) távolíttassék el. De mivel a magyar lelkészek az oltár előtti szertartásokat (az albával együtt) egyes helyeken mellőzik, fel kell a népet világosítani, hogy ezek közönyös és szabados dolgok (adiaphora et licita), 42 Hase Karl. Kgesch. Vöries. III. 128. Perthes Theol. Handlexikon III. 305