Payr Sándor: Gárdonyi apja és a Ziegler család Sopronban és Nemeskéren. Újabb adatok Nemeskér történetéhez és Gárdonyi életéhez. Sopron 1934.

Gárdonyi kemény támadó s későbbi óvatosabb nyilatkozatai a római katholikus egyházról

Szmrecsányi az egri érsek és Berzevíczy az Akadémia elnöke együtt. Reméljük, nem akad magyar ember, aki Gárdonyit Rómában feljelentse. Bár Prohászkával megtették és indexre is került. A hitről, egyházakról és papokról való véleményét fiatalkorában szabadon kimondta, de később tarkózkodóbb, óvatosabb lett és ritkábban írt az ilyen kényes kérdésekről. Volt egy időszak a fiatal Gárdonyi életében, amikor olvasmányainak hatása alatt az istentagadásig is eltévelyedett. Ezt mutatja Szabolcskához írt néhány levele. De barátja által keményen megróva, jobb útra tért. A bibliának olvasása visszavezette a kerestyénség örök igazságaihoz. Krisztusnak igaz istenségét is elismerte. A megtérés útján hamarosan nagy fejlődést mutatnak Szabolcska anyjának és Pereszlényi Gyulának halálakor gyászoló barátaihoz írott, vallásos hitet sugárzó levelei. A r. kath. egyházban mint költőnek a művészeti elemek, a szertartások szimbolikus jelentése és Máriának a szenvedő jó édesanyának kultusza tetszett neki. Bizonyára gyönyörűséggel olvasta a református Szabolcskának „Mária" és „Krisztus anyja" kettős címen megjelent remek költeményét, amelynél szebbet, igazabbat r. kath. költők is alig irtak. Szabolcskát a kevés jó magyar író között, igazi nagy, örökbecsű költőnek tartotta és szerette. Csak arra kérte, hogy mindig versben írjon, ne prózában. Budapetről 1894, febr. 14, irta neki: „De a prózád, Miska, olyan, mintha Liszt Ferencet dudálni hallanám. Ne dudál) pajtás, akármit fizetnek, nem illik az hozzád." (Szabolcska L. i. m. 130, 1.) Későbbi írásaiban, midőn az egyházról és papokról szól, már sokkal óvatosabb és kíméletesebb volt Gárdonyi. „A forrás" című legendának eredeti kéziratára például piros ceruzával írta reá: „Post mortem." Csak halála után engedte meg a közlését. Nem is jelent meg előbb, mint 1924. az „Arany, tömjén, mirha. Legendák, evangéliumi álmok" című kötetében. Német J, könyvkereskedő adta ki. Ennek a „protestáns bibliai színezetű legenda kötetnek" kisdását, míg a költő élt, Csernoch János esztergomi érsek egyházi okokból megakadályozta, amint ezt Setét Sándor egri ügyvéd, Gárdonyi bizalmas barátja és Tóth Kálmán közli.* Másutt is van bizonysága, hogy Gárdonyi későbbi éveiben számolt az egyházi körök véleményével, Józsa György fiatal poéta megmutatta Gárdonyinak „Szent pogányság" című első versét, melyben Istent gondolatban, imakönyv és betűk nélkül akarja imádni, nem kőtemplomban, hanem a szép szabad természetben. Midőn ez megjelent, Gárdonyi azt mondta fiatal barátjának: „A te korodban ezt a gondolatot én is így írtam volna meg. Aki ilyen hittel keresi az Istent, az meg is találja. A művelt olvasó is megérzi ebből, hogy te mire gondoltál, de akadnak félintelligensek, akiknek hitét megingathatja ez a gondolat. A hitről és az Istenről tehát legjobb csak azt írni a nyilvánosság számára, *Tóth K. Gárdonyi posthumus regénye. Világ. 1924. aug. 6,