Payr Sándor: Gárdonyi apja és a Ziegler család Sopronban és Nemeskéren. Újabb adatok Nemeskér történetéhez és Gárdonyi életéhez. Sopron 1934.

Gárdonyi hite és az egyházfelekezetekhez való viszonya

ami nem ellenkezik a vallás tanításával és törvényeivel." (Józsa Gy. Mozaikok G. életéből. P. H. 1933. jan. 6.). A fentebbi Tóth Kálmán közli, hogy theologiai nézetek miatt Végh Kálmán plébános is változtatott Gárdonyi eredeti kéziratain. „A hatalmas harmadik" című regényében, ahol a „vallása rojtját-bojtját" bírálja, ez a részlet a 2. kiadásban (Bp. 1910. 129.1.) már sokkal rövidebb és enyhébb, mint volt az eredeti első kiadásban, „Fűzfalevél nyárfalevél" című költeményei 1924. évi ujabb kiadásából kihagyták a „December" című versét. Talán azért, mivel annak 6. és 8. versszakában sietve gépiesen végzett temetési szertartásról szól, (A pap szílvakék orral didereg s mondja az elhadart circumdederuntot és a gyors miatyánkot.) Papi barátai, ezek közt Bangha Béla jezsuita atya is, többször látogatták Gárdonyit egri lakásán. Ezek bizonyára nem biztatták, hogy egyházellenes támadásait kiélezze. Utolsó regénye is, a „Bibi" papi regény volt, mint az első, az éles hangú „A lámpás". Ez már csak mint posthumus műve jelent meg 1927-ben. Kevéssel halála előtt 1921—22. írta, de befejezetlenül maradt. „A coelibatus ellen pedig most regényt írok" — mondotta bizalmas barátainak. S egyidejűleg nagy részvéttel emlegetvén két súlyos beteg papi barátját, megjegyzé : „Bizony szomorú illusztrációja az Isten törvényeivel ellenkező coelibatusi intézménynek". Ez volt a véleménye bizalmas körben kevéssel halála előtt is. Hogy az ilyen célzattal és ilyen hangulatban íródott „Bibi" mégis hogyan készült el, hogyan jelent meg, azt közelebbről nem tudjuk. Lehetnek ezen is simítások. Sok ellenmondás is van benne, a regény eleje és vége között. Igen erős kritika s végül mégis az egyház és papság magasztalása. Gárdonyi hite és az egyházfelekezetekhez való viszonya. Szabolcskához irott néhány leveléből látjuk, hogy a fiatal Gárdonyi a földi élet viszásságaínak és a szabadgondolkodók műveinek hatása alatt Istenben való hitét is elvesztette, de csak rövid időre. Gyakori jelenség ez ifjú emberek lelki életének fejlődésében. Szabolcska is megtette a magáét, hogy költő barátját jobb útra térítse. De meg ott volt kezében az apjától örökölt szent könyv, a Biblia. Tolsztoj példája is, ki az orosz állami egyház üres, lelketlen formalizmusa ellen küzdött s hitvallásokat, dogmákat és szertartásokat mellőzve, csupán a Szentírás egyszerű, világos szavaira alapította hitét és egész erkölcstanát, hatással volt reá. Ismerte talán Heine Vallomásait is, ki azért dicséri az angolok bibliaterjesztését, mert ez által „megteremtik a szellem országát, a vallásos érzés, a felebaráti szeretet, az erény és tiszta erkölcs birodalmát, mely nem dogmatikus tanokon épül fel, hanem példázatokon (hasonlatokon) és allegóriákon, amilyeneket olvashatunk a kis és nagy gyermekek nevelésének gyönyörű, szent könyvében: a Bibliában." (Zollner B. Heine Emlékiratai 237. 1.)