Payr Sándor: Gárdonyi apja és a Ziegler család Sopronban és Nemeskéren. Újabb adatok Nemeskér történetéhez és Gárdonyi életéhez. Sopron 1934.

Gárdonyi kemény támadó s későbbi óvatosabb nyilatkozatai a római katholikus egyházról

szemmel nézte és bírálta megegyezik-e mindez a Szentírás, az igaz keresztyénség szellemével. Első művei, például „A lámpás" telve vannak az egyházi szokások, a kis katekizmus tartalma és a klérus erkölcsi élete ellen való támadásokkal. Valósággal felháborodik az ellen, hogy a tanító a plébánosnak kezet csókoljon, a kalapját vigye utána és öltöztesse. Említett művében az öreg tanító, midőn a plébánosnál bemutatkoznak, figyelmezteti fiatal, új kollégáját az ajtóban : „Öcsém, el ne felejtsen kezet csókolni." Gárdonyi tanítója ezt nem teszi. „A pap elém nyújtotta a jól táplált, kövér kezét. Én egyszerűen megszorítottam. Ezzel el volt vetve a sorsom kockája. Le sem ültetett. Azt mondta, reményli, jól viselem magamat. No most elmehetnek, szólott aztán. De nem nyújtotta a kezét." Gárdonyi tudta és nem is titkolta, hogy apjától „alkalmi zsarolással" reverzálist csikartak ki s csak így lett ő római katholikus. Szabolcskának 1893. nov. 29. Budapestről írta: „Én pápistának keresztelt istentelen pogány vagyok." Nem is fűzték erős szálak az egyházához. Ifjúkorában kész lett volna azt könnyen el is hagyni. Mivel akkor Szabolcska Mihállyal, a református pappal volt költői bizalmas jóbarátságban, ennek egyházába akart áttérni. Alkalmi oka és célja ennek az volt, hogy szerencsétlen házasságát könnyebben bonthassa fel. Műveiben többször is kifakad, hogy Róma a házassági elválást közönséges halandóknak nem engedi meg akkor sem, mikor az valósággal és lényegileg úgy is felbomlott és erkölcsi téren károsak és veszedelmesek a következményei. Szabolcska a jelzett célból való áttérését nem helyeselte és lebeszélte, mert „a vallás nem ruha, amit csak úgy az időjárás szerint cserélgethetne az ember." Gárdonyi pedig azzal igyekezett az áttérését elfogadhatóvá tenni, hogy ő tulajdonképen „elkeresztelt" gyermek, lévén az ő édesapja Ziegler Sándor evangélikus vallású, 1894. okt. 15-én írta Szabolcskának: „Hogyan megy nálatok (Erdélyben) az elválás ? Ha valami egyszerűen megy és bírható költséggel, ugyan adj nekem utasítást. Ebben az esetben szívesen belépnék a nyájadba." (Szabolcska L. Gárdonyi G. élete 70. 1.) A r. kath. egyház egyes intézményeit, papjait írásaiban egyes helyeken keményen támadta. Szabolcska László írja róla: „Megjárná az a r. kath. hittudós, aki Gárdonyi könyveiből vett szemelvényekkel és idézetekkel akarná bizonyítani az író jó katholikus voltát. Sokkal könnyebb azokból olyan dogma-ellenes részeket kiírni, amikért a Szentszék soron kívül indexre tenné könyveit." R. kat. tanítók körében ma is az a híre, hogy „A lámpás" című könyvét indexre tették. Pedig még 1906. is új kiadásban jelent meg ez is. A klérus ma sem tudja Gárdonyinak ezt a könyvét megbocsátani. S ha Jókai és Mikszáth ellen az úgynevezett „Magyar Kultúra" néhány év előtt erős harcot indított, műveiket a kongregációk könyvtáraiból kitiltotta, bizony Gárdonyit is hasonló sors érheti, Hiába áll a szobra Budapesten, hiába látogatta rneg a szerény költőt egri remetelakásában