Payr Sándor: Gárdonyi apja és a Ziegler család Sopronban és Nemeskéren. Újabb adatok Nemeskér történetéhez és Gárdonyi életéhez. Sopron 1934.

Ziegler János Kristóf, Gárdonyi nagyapja Nemeskéren. A lelkész és a lakatos komasága

kávéházban. A kitagadott testvér elegánsan volt öltözve, ujjain gyűrűk, zsebében aranyóra. Ott ült egy sarokban hideg arccal. A testvérek megismerték, de csak egy pillanatra nézték egymást, azután szótlanul mentek el egymás mellett. A nemeskéri Zieglerek jellemében van valami ami Rousseau apjának családi életére emlékeztet. A költő apja, Ziegler Sándor Nemeskéren apjánál tanulta a lakatos mesterséget, 16 éves korában 1839. felszabadult, remeket készített, valami lakatfélét. Ekkor ünnepi ebéd is volt a háznál. Másnap mint vándorlólegény bugyrával a hátán gyalog ment el Bécsbe Édesanyjuk bizonyára megsiratta ezt is. Távozásakor a harmadik fiú, Ferenc még csak 11 éves volt. Ez is az apja mesterségét tanulta. Eleven, víg kedvű legény lett belőle. Az egész faluban „lakatos Franci" néven ismerték és szerették. Jól tudott a leányoknak is kedvében járni. Az a híre maradt, hogy az első menyasszonyát a szülők beleegyezése nélkül vitte el Nemeskérről. De annyi bizonyos, hogy (ezzel-e vagy mással) annak rendje és módja szerint összeesküdött élettársával a nemeskéri evang. templomban. A várban lakó báró Inkey Nándor földbirtokos szakácsnőjét, a morvaországi Iglauban született Hold Terézia 26 éves római katholikus hajadont vette nőül az 1856. évi január 8-án. Ekkor már ő is lakatosmester volt. Apjuk, az öreg Ziegler Kristóf ezt már nem érte meg. 1855. aug. 26-án halt meg 72 éves korában Nemeskéren. Özvegye, a jó Rozina asszony is nem sokára követte. Temetésekor, úgy mondják a nemeskéri öregek, oly nagy hófúvás volt, hogy koporsóját nem lehetett rendes úton a temetőbe vinni, hanem a kertek alá kerültek el vele. Családi házukat a szülők halála után Zollschau izraelita öreg bőrkereskedő vette meg. Ekkor lett az utcai nagy szoba zsinagóga. A 87 éves Balikáné még emlékszik reá, hogy mint 9 éves leány a játszótársaival eljárt ide, hogy a zsidók hangos imádkozását hallgassák, mert újság volt ez nekik. A ház 1875. leégett. Ekkor vette meg és építtette helyére Szarka László birtokos a mai házat. Ziegler Ferenc az ifjabb nagybátya, mint láttuk Bukarestig is eljutott. A költő apja ezt, mint öccsét, gyengéden szerette. Emlékezéseiben mondja el Gárdonyi, hogy mikor ő még kis fiú volt és Budapesten laktak, egyszer apjával a Duna partján várták nagybátyjának, Ferencnek megérkezését és meg is jött a hajóval. A bácsija őt nagyon szerette s egyik napon meg akarta a Dunán csónakáztatni. De mint bátortalan kis fiú, félt a nagy víztől és nem mert a csónakba beszállni. E miatt el is maradt a dunai kirándulás, pedig Ferenc bátyja már a viteldíjat is kifizette. Gárdonyi jól tudta s Emlékezéseiben meg is említi, hogy nagyapja Nemeskéren volt lakatos s apja is itt született. Érdekes volna tudni, hogy a költő vájjon valaha felkereste-e ezt a családi fészküket, volt-e Nemeskéren ? Határozott adatunk erre nincs, de valószínűleg járt itt is. Sopront ismerte, műveiben szól