Payr Sándor: Gárdonyi apja és a Ziegler család Sopronban és Nemeskéren. Újabb adatok Nemeskér történetéhez és Gárdonyi életéhez. Sopron 1934.

Ziegler János Kristóf, Gárdonyi nagyapja Nemeskéren. A lelkész és a lakatos komasága

latin nyelvet is tanították. Volt alumneuma s német és tót fiukat is hoztak ide magyarul tanulni. Tükörös György volt az első ismert tanítója 1650 ben s azóta a tanítók szakadatlan sorrendjét ismerjük. Ritka helyen szokták e szerény munkások neveit feljegyezni. 1754 óta oly képzett rektora volt (Klutsovszky Mihály), aki nem csak orgonált, hanem egyforma ügyességgel verselt latin és magyar nyelven, epigrammákat, históriás énekeket, szatírát és alkalmi verseket írt. A régi nemeskéri tanítókat rendszerint lelkészeknek avatták fel és így vitték el. A Ziegler fiuk idejében Nagy József (1827—30) s utána nemes Szényi János volt a tanító, képzett, buzgó ember mind a kettő. Az utóbbi németül is jól tudott, előbb balfi tanító volt, Heuffel Mihály soproni kereskedő vette el a leányát. Gárdonyi apja Szényi tanítóról is beszélt, akitől korán és jól megtanult irni, olvasni. Szigorú ember volt a mestere. Akkor még a virgács járta és a térdepelés kukoricán és hasábfán s a körömreütés a lineával. Az iskolában a „Hármas Kis Tükör" verseit tanulták. A költő apja ezeket jól tudta és már akkor mulatságosnak találta, hogy a könyv írója (Losontzi István) az egész országban megjelölte versekben a helyeket, ahol jóbort lehet inni. Gyerekésszel talán le is vonta a következtetést. Losontzi életírójának, dr. Kiss Áronnak ez nem tűnt fel. Mint kilenc éves fiú jelen volt Ziegler Sándor 1832-ben okt. 14. a nemeskéri artikuláris templom 100 éves jubileumán, amelyen a Sopronból kijött Kis János költő-püspök prédikált, Szényi János tanító pedig a maga által készített áriát énekelte. Ez az ünnepély nagy hatással volt egész családjukra. Gárdonyi nagyapjáról, Ziegler János Kristóf lakatosmesterről tudjuk, hogy amint a lelkész komájához illett, buzgó vallásos ember volt az egész családjával. Naponként olvasták a bibliát, az öregek még német nyelven. Biblia, imádságos- és énekeskönyv nélkül nem is lehetett nemeskéri családot elképzelni. A szorgalmas biblia olvasás örökségül maradt a fiúra és költőunokára is. Különösen édesanyjuk, Rozina asszony volt Nemeskéren szelíd lelkű, buzgó vallásos nő. Az öregasszonyok ma is emlékeznek reá, hogy az öreg Zieglernének a templomban a főbejárattól jobbra a harmadik padsorban volt a rendes helye, ott szokott ülni minden vasárnap. Gárdonyi apja is ilyen szelíd, vallásos léleknek jellemezte az édesanyját, de Kristóf mester, a lakatos, igen szigorú apa volt, hirtelen haragú, lobbanékony. Akárcsak a fia és az unokája is. A költő beszéli el családjukról ezt a jellemző esetet. Apjának a bátyja, Ziegler János, különös természetű, magába zárkózott ifjú^volt. Ez az asztalos mesterséget tanulta, de otthon étkezett. Ügy 15 éves lehetett, midőn az asztalnál ülve ebéd közben a kanál hajlékonyságát próbálta és eltörte. Apjok már előbb is figyelmeztette s most, hogy a kanál eltörött, kikergette a házból. A fiú elment szótlanul a faluból, nem tért vissza soha többé. Évtizedek múlva az öccse, (Gárdonyi ifjabb nagybátyja) találkozott vele Bukarestben egy