Payr Sándor: Hajnóczi Sámuel és fia, József. Egy lelkész, kinek tudós fia vérpadon halt meg. Kettős életrajz a francia forradalom idejéből. Sopron 1934.
Hajnóczi az utókor emlékezetében
Nótárius elmélkedései és halála" című 1796. írt művében a legnagyobb reakció hangján, minden részvét nélkül szól Martinovicsról és társairól: Nem rég ugyan hétnek gombjukat elüték, Kik petsenyéjüket rosz tűz mellett süték; A többit küldöttek külső Országokba, Hol várakba zárták kemény fogságokba. Már most nyavalyások ott catechizálnak, Ahonnan honnyokba tán vissza sem szállnak. Vétkek tsak úgy esett minnyájunk tudtára, Hogy tsizmákat vártak Frantzia kaptára. A polgárság is megrémült, féltette vagyonát, életét, rettegett a háborútól. A volt ellenzék tagjai igyekeztek minél közelebb férkőzni az udvarhoz és magas állásokba jutni. De a király a nádor javaslatára többet ki is mustrált a vezető kormány-férfiak sorából: gróf Zichy Károlyt, Ürményit. Ocsai Balogh Péter is lemondott. Martinovicsék viselt dolgait nem volt szabad feszegetni, a beállott reakciós világban nem beszéltek róla, el is feledték. Ismét csak a forradalmi években közvetlenül a szabadságharc előtt újította fel Petőfi az emléküket „Vérmező" cimű költeményében. A magas hegy tetején álló régi Budavárát szólítja meg, mely „Sok gyászdolgot látott hosszú életében." Martinovicsot is látta négy társával Összeölelkezni a véres halállal. . . Vérmező, vérmező! nagyon megszomjaztál, Egy hajtásra olyan sok vért inni tudtál... Martinovics apát, Hajnóczi, Zsigrai, Laczkovics és a szép ifjú Szentmarjai, Ezek és több mások összeszövetkeznek, Széttörni rabláncát a magyar nemzetnek ... Szabadságért elhullt dicső áldozatok, Hol vannak, hol vannak a ti sírjaitok? Hová temettek el? Szent hamvaitokat Hol találjuk meg, hogy tiszteljük azokat ? Olyan sokáig volt átkozott nevetek Megemlíteni sem volt szabad bennetek. . . íme, így vette lantjára „az aszódi lutheránus papocska fiának" nevét is Petőfi, akinek apját és nagyapját is aszódi papocskák eskették. Kossuth is megemlékezett róluk, Deák Ferenc az elitéltetésüket törvénytelennek mondta. Beöthy Ödön, Biharmegye hírneves követe Pozsonyban 1848. ápr. 8. az alsó
