Payr Sándor: Hajnóczi Sámuel és fia, József. Egy lelkész, kinek tudós fia vérpadon halt meg. Kettős életrajz a francia forradalom idejéből. Sopron 1934.

Kazinczy, Hajnóczi hű barátja

nak titulála kit-kit. A sor most őtet éré s ő is megkapá a titulust taxafizetés nélkül. „Bien obligé pour le titre" — monda a franciának. S most hozzám fordula: „Téged csikland e hang?" Erre azt felelém: „Hiszen mindent így nevez, szájában ez csak phrasis." Hajnóczi vitatá a dolgot. Valljuk meg, mondám, a grófságnak nagy haszna van, hamarább kap forspontot és amit keres. Ugy hiszem, csak azért akada belém, hogy hallja feleletemet. Végre még gyanúba hozasz, hogy neked fáj, hogy az nem vagy. Aristipp fel nem akadt volna a francia megszólításán. „A Catok igen" — felele Hajnóczi s folytatá az evést minden szó nélkül." (Pályám Emi. 303.). Igen jellemző a két jóbarátra nézve Budán 1792. június elején volt találkozásuk is. Midőn Hajnóczi a kamarai titkárságért folyamodott, Kazinczy erről nem tudva szintén pályázott az állásra s I. Ferenc előtt kihallgatáson is megjelent. A király megmondá neki, hogy csak az imént nevezte ki Hajnóczit. „Akkor gratulálok, felséges uram, a szerencsés, magas választáshoz, mert méltóbbat nem részesíthetett volna kegyelmében. Ha sejtettem volna, hogy vetélytársa vagyok, nem léptem volna fel." Kazinczy azonnal Teleki József grófhoz sietett. „Felvetvén magamat egy fiakerba repülve mentem az országházhoz. Az ajtó fordítója már kezében vala valakinek belülről, de kívőlről nekem is s bírkózgatánk egymással. Most megnyílék az s Hajnóczi lépe ki. — Titoknok vagy a kamarámál, ha még nem tudod, mondám neki. — No, no, felele a bölcsfejűek grimaszával, hol szedsz ily meséket ? — Semmire való, kiáltám neki megszorítván kezét, s neked lehetnek titkaid oly barátod előtt, mint én? Szórói-szóra elmondám, ami történt. — Mindég hittem, hogy barátom vagy, monda nekem, de ennyit még tőled sem vártam. Megszorítá jobbomat s a barátság köztünk még hevesebb leve — vesztemre !" Annyiban lett Hajnóczi barátsága Kazinczynak veszedelmére, hogy annak példája és üzenete által buzdítva lépett be ő is Martinovics társaságába. Közös barátjuk, Szulyovszky Menyhért vallotta a bíróság előtt, hogy Hajnóczi 1794. júnins havában küldé hozzá Szentmarjayt oly megbízással, hogy írja le a Kátét s azután adja át Kazinczynak, akit ő azután a megyegyűlésen Rákóczra, a birtokára hívott s ott beszélték meg a Káté és a társaság ügyét. Hajnóczi távolról sem árulta el Kazinczyt, hanem Szentmarjay vallomása vonta őt a perbe s dec. 14. öt is elfogták és Budára kísérték. A két jóbarát a fogságban is legmelegebb részvéttel kísérte figyelemmel egymás sorsát. Kazinczy már Martinovics elfogatásának hírére elégette otthon Hajnóczi minden levelét. Horatius epistoláit olvasta a börtönben, ahol őt is láncra verték. Hajnóczinak is Horatius