Payr Sándor: Hajnóczi Sámuel és fia, József. Egy lelkész, kinek tudós fia vérpadon halt meg. Kettős életrajz a francia forradalom idejéből. Sopron 1934.
Martinovics társasága. Hajnóczi elfogatása és vallomása
Ilyen jóhiszeműséggel vállá be, hogy Martinovics mindkét társaságának tagja volt, az „Ember és polgár kátéját" franciából németre fordította s több tagot felvett társaságukba. De ő a két káté terjesztése által csak a kiváltságos osztályokat akarta megijeszteni, hogy a sajtószabadságot adják meg és jogaikat osszák meg a nem nemesekkel. Fegyverfogásra ő nem gondolt. Jól tudta, hogy forradalmat tervezni pénz, hadiszerek, várak nélkül nevetséges dolog. Sajtószabadság, törvény előtti egyenlőség, a jobbágyok birtokjoga volt az ő három kívánsága. Ő mindig így nyilatkozott s erre tanúi: Balogh Péter udv. tanácsos (az egyet, felügyelő), Vay József és Majthényi László helyt, tanácsosok s Tihanyi Sándor alországbíró. Sorsával ő meg volt elégedve, nagy történeti munkán dolgozott; nem volt kedve a maga és leendő hitvese kis vagyonát kockáztatni. Mikor elfogták, a hazai jobbágyság sorsáról már 600 lapot írt össze és mégcsak 1244-ig jutott el. Itthon a vármegyék követelték, hogy a foglyokat hozzák Bécsből haza. November 24. érkeztek vissza erős katonai fedezet alatt s Budán a Vár északi végén, a helyőrségi laktanya nyugati szárnyában helyezték el őket. Nyéki Németh János, a kegyetlen és kapzsi kir. ügyigazgató volt a vádló, ki a fiatal nádor és a király teljes bizalmát és kegyét élvezte. Kazinczy gyűlöletes fenevadnak nevezi. Hűtlenség és felségsértés bűne miatt jószág- és fejvesztést kért a vádlottakra. Sulyosbítá Hajnóczi helyzetét, hogy ő is részt vett az Abaffy Ferenc árvamegyei követ lakásán tartott összejöveteleken, hol a Moniteur francia lapot egymás kezéből kapkodták s vendégeskedés közben a franciákat éltették. Szolarcsik Sándor vallomása szerint, aki Abaffy házában nevelő volt, aug. 10-én megünnepelték a francia királyság bukásának évfordulóját. Evés után Abaffy szobájába mentek ki kávéra, ott a párizsi ünnepet magasztalták. Lelkes hangulatban megcsókolták egymást. Abaffy többször felkiáltott : „Mikor fogunk mi az emberiség méltóságára eljutni ?" S a többiek feleltek: „Majd csak meglesz." Nevetve citoyen és Sansculotte néven szólították egymást. Forradalmi dalokat énekeltek, Abaffy pedig hegedűvel kisérte. Ennek iratai közt az összes francia forradalmi dalokat megtalálták kótáikkal együtt. Abaffy 1794. a Marseillaise dallamára maga is „Vox clamantis in deserto" címen latin éneket írt, melyben a papokat szidalmazza s a királyokat is támadja. 16 Kérdőre vonták Hajnóczit a Marseillaise éneklése miatt is. Szentmarjay vallomása szerint ennek két fordítása volt ismeretes. Egyiket Kreil Antal egyetemi tanárnak tulajdonították, a másikat pedig Hajnóczi hozta Sopronból. De Abaffy védője szerint a Marseillaise először egy bécsi nyomda kiadásából terjedt el az országban. Ezek csak német fordítások lehettek, mert Kreil bajor volt és magyarul nem is tudott. Ilyen német fordítást 16 Eckhardt S. A francia forrad, eszméi Magy. 150. 1.
