Payr Sándor: Hajnóczi Sámuel és fia, József. Egy lelkész, kinek tudós fia vérpadon halt meg. Kettős életrajz a francia forradalom idejéből. Sopron 1934.

Martinovics társasága. Hajnóczi elfogatása és vallomása

is, Verseghyvel, Bacsányival, Szentjóbi Szabó Lászlóval, Ráth Mátyással, Kováehich Mártonnal. Bécsben Görög és Kerekes lapjába a Hadi Történetekbe s később a Magyar Hírmondóba is dolgozott. Ismerte a magyar írókat és bizonyságul hivatkozott munkásságukra. Magyar íróra, Kazinczyra akarta hagyni jegyesét. Sógora Mankóbüki Fodor Ferenc magyar földbirtokos volt, kit sokszor meglátogatott Bükön. Hazaszeretetével a külföldön is szeretett tüntetni. Kazinczyt Bécsben felszólítá, hogy rövid mentét viseljen, valahol nemzetünknek becsületet csinálhat. „Ezek itt úgy hiszik, monda, hogy akinek oldalán széles kardot látnak, emberhússal él. (Pályám emlékezete 300 1.). Martinovics társasága. Hajnóczi elfogatása és vallomása. A páholy, melyet Hajnóczi annyira magasztalt, hozott reá halálos veszedelmet. Itt találkoztak és itt csalta őt Martinovics a hálójába. Ennek a volt ferenci barátnak és szászvári apátnak, az eszes, de álnok és önző kalandornak jellemével Fraknói kutatásai óta tisztában van a történelem. Hajnóczi és Kazinczy is elég korán, de magokra nézve már mégis későn ismerték fel benne a veszedelmes rossz embert. Mikor még a bécsi udvar szolgálatában kémkedett, Hajnóczira is árulkodott. De jó barátjának mutatta magát, barátságát fenntartotta s levelezett vele. Nagy eszével s behízelgő modorával meg tudta nyerni maga számára a szabadelvű eszmékért s a francia forradalomért mind jobban lelkesülő Hajnóczit. Kamarai titkári hivatalában Hajnóczi 1792. júl. 15. óta nyugodtan és megelégedetten élt, barátjával Kováehich egyetemi könyvtárossal egy házban, akivel sokat dolgozott. Különösen a magyar jobbágyság történetét kutatta és írta. E mellett sokat is levelezett, különösen Kazinczyval s más régebbi és újabb barátaival, köztük több szabadelvű főúrral is. Kazinczy, sajnos, elfogatása előtt elégette Hajnóczi leveleit. 1500 forint volt az évi fizetése s tanácsosi címét is meghagyták. Távolról sem gondolt arra, hogy lázadásra, fegyveres felkelésre izgasson. Nem is lett volna tanácsos. Sándor Lipót, a fiatal nádor s a még szintén fiatal I. Ferenc, az új király, a francia forradalom fejleményeitől megrémülve titkos kémekkel, cenzúrával és szigorú rendőrséggel igyekeztek minden szabadabb megmozdulást azonnal elnyomni s különösen a szabadabb szellemű sajtótermékeket elkoboztatni, szerzőiket megbüntetni. Rossz előjelek voltak, hogy a király felhívására a kancellária s majd a helytartó tanács már 1793 tavaszán Hajnócziak a királyi hatalom korlátairól, az országgyűlések szervezetéről és a kath. papságról szóló három művét, melyek névtelenül jelentek meg, a tiltott könyvek közé iktatta, elkobzásukat elrendelte s a hatóságok útján igyekezett a szerző nevét megtudni. Egyelőre eredmény-