Payr Sándor: Hajnóczi Sámuel és fia, József. Egy lelkész, kinek tudós fia vérpadon halt meg. Kettős életrajz a francia forradalom idejéből. Sopron 1934.

Hajnóczi művei. Három evangélikus író készíti elő az országgyűlési tárgyalásokat

derítette fel, hogy Molnár János pesti ev. lelkész volt a szerzője, kiről alább fogunk megemlékezni.

11 Hajnóczi pártfogója és barátja, Széchenyi Ferenc gróf is írt egy javaslatot e címen: „Unpartheyísche Gedanken über den 1790. abzuhaltenden Landtag. Csak kéziratban maradt, de több vezető emberrel közölte (Pászthory S. Batthány J. prímás sat.). Bizalmasának, Hajnóczínak is lehetett benne része. A gróf is mint akkor még szabadkőműves a haladást kívánja minden téren, de főúri óvatossággal és tartózkodással van megírva. Fél a forradalomtól, a francia példától. Mindent a fokozatos fejlődéstől vár és mérsékletre inti a háborgókat. Hajnóczinak az országgyűlésre készült első, de csak kéziratban maradt munkája volt: „Gedanken eines ungarischen Patrioten über einige zum Landtag gehörige Gegenstände. (Bécs 1790. márc. 5.). Nagyszabású reformjavaslat már ez is. Az új törvények olyanok legyenek, hogy a nemzet legnagyobb része, tehát a nem nemesek, a polgárok, jobbágyok, a katonák és az összes felekezetek papjai is hasznát lássák. A hivatal- és birtokképesség s a törvény előtt való egyenlőség terjesztessék ki a nem nemesekre is. „Sokszor hallani — írja Hajnóczi — ebadta parasztja, 30-at reáveretek és a homagiumot, 40 irtokat leteszem." A római és görög kath. egyházak feleslegéből kell kárpótolni a többi felekezet papságát. A főpapság ne legyen külön rend. ne legyen szavazási joga sem a diaetán, sem a vármegyén. Mert aki nem házasodik, nem is ragaszkodik úgy hazájához, mint más. Rómától függ és így kötelezettségei összeütközésbe juthatnak. A magyar katonaság ne függjön Bécstől és magyar legyen a vezényszó. Magyar a közigazgatás nyelve is. Az alispán mindig a rendek embere volt, ne adják neki a consiliariusi címet. (Ezt Hajnóczi is megkapta.) De különösen a jobbágyság iránt volt meleg szíve, ennek emelése, felszabadítása volt legfőbb életcélja. Ezt a munkáját Fraknói, Concha még nem ismerte, Mályusz sem szól róla, Marczali ismerteti. (Az 1790/1 orszgyűl. I. 74—83). Második műve, melyet még Vukovárban kezdett el, már latin nyelvű: Propositiones ablegatis comitatus ad comitia mittendis exhibendae. Ez is csak kézirat. A vármegyei követek számára ír benne a magyar közjog alapvető kérdéseiről. Ezt használta fel 3-ik értekezésében is, melyet már közvetlen az országgyűlés megnyitása előtt írt: Ratio proponendarum in comitiis legum. Ennek elején mondja, hogy (mint nem nemes) a törvényhozásban nem vehet ugyan részt, de legalább irataival akarja hazáját szolgálni. A király személyét szentnek és sérthetetlennek mondja, ki csak Istennek és az utódoknak felelős. Feltételezi, hogy a rendek „a nádortól és prímástól kezdve az utolsó szentgáli szabadosig" vagyonuk kivételével minden egyéb jogaikra és szabadságaikra nézve az országgyűlésnek szabad 11 Mályusz E. Sándor Lipót nádor 130. 1. Ballagi G. 398.