Payr Sándor: Zrínyi prókátora. Győr 1937.

III. FELVONÁS

69 WITTNYÉDY: Hálátlan ebek, hát itt is rám találtok. "Nágli Poidi nekem, nemes embernek otthon sem parancsof, még kevésbbé itt, idegen országban. Magam is a király elé megyek, magam végzem vele a dolgomat. Mondjátok meg uratoknak. Mehettek. METZGER: Am lássa meg Wittnyédy uram. (Krámerrel •és Pauerrel el.) BETHLEN: Hogy találtak ide ezek, bátyám? WITTNYÉDY: Hát nem az imént szagolt ide Szabiik, Nágel besúgója. Utánam szimatolnak ezek, ha világ végére bujdosnám is. De most aztán dologra. Zrínyit, Wesselényit kell requirálnom a huszárokért. 12. JELENET. Előbbiek. Pál és Armpruszter. PÁL (apja nyakába borul): Csakhogy végre megtaláltuk -édes apám. WITTNYÉDY: Hát titeket mi hoz ide? ARMPRUSZTER: Pozsonyból jövünk, Erzsike küld, édes apánk. Fiacskánk született. WITTNYÉDY: Fiatok? Áldásom reá. Hát azután tud-e iól magyarul? ARMPRUSZTER: De mire gondol apánk? Hiszen csak most jött a világra! WITTNYÉDY: Vagy mit is beszélek. Tudod, fiam,, más is fő a fejemben. És attól a német várostól féltem az én unokámat. Hát Erzsike hogyan van Pozsonyban? ARMPRUSZTER. Sokat aggódik édes apánk miatt. Azon érem sokszor, hogy titkon sir. Különös álmai vannak. WITTNYÉDY: Hát hiszen nekem is vannak.A napok, melyekben élünk gonoszak. De az Isten majd mindent jóra fordít. Hát Palkó, te is itt vagy? Mi hirt hoztál? PÁL: Semmi jót apám! A városban üldöznek bennünket. Az egyik városi szolga jön, a másik megy. Hol a furmender. hol a kontraskriba tudakolja apámat.