Payr Sándor: Zrínyi prókátora. Győr 1937.

III. FELVONÁS

70 WITTNYÉDY: Azt tudom. Itt is voltak a jó madarak. Ne féljetek. PAL: Aztán a Zsiga gyerekkel is sok a bajunk. Árva, mint az ágról szakadt. Se anyja, se apja. Az a házi preceptor bizony nem anyja. Sokszor sír a gyerek és tízszer is kérdi naponta: mikor jön meg édes apánk. WITTNYÉDY (sóhajtva): Igaz, hiszen kis fiam, házam, családom is volna nekem! No csak nyugtassátok meg a gyereket. Kardot, puskát viszek neki. Amint lehet, haza megyek. (Félre.) De látom-e én valaha a gyermekemet! PAL: Csak jöjjön is ám, édes apánk. Hisz a király seir> kívánhatja, hogy az ország dolgáért veszni hagyja a maga gyerekét. WITTNYÉDY: A király azt nem kívánja, már az bizonyos... Ugy-e mennyi nép van Bécsben! Láttad-e az olaszokat, spanyolokat? PAL: Azokat nem láttam, hanem sok itt a magyar i.s. Nekem ez nem tetszik. Mit keres itt annyi magyar? WITTNYÉDY: No majd megmondják ők maguk is. Ide jönnek. Tele velük ez a vendégfogodó. De nekem dolgom van. (Menni készül.) 13. JELENET. Előbbiek. Andrássy, Lövey, Gradt, Reichenhall e r és több magyar nemes. ANDRASSY (jókedvvel): István komám, hová oly tüzesen? Késő már az idő, maradj csak itt velünk! WITTNYÉDY: Akinek dolga van, annak sohasem késő. Tinektek persze csak bor, kártya, asszony kell idegen földön is. LÖVEY: Hej, szép itt az élet! Nem hiába, császár városa ez. Szeretnek idejárni a magyarok. Lakodalom, hejehuja minden házban. És mily barátságosak itten az emberek. WITTNYÉDY: No bizony, még titeket is foglyul ejtenek a bécsi dánj.ák. Csak ilyen a magyar, ha bor száll a fejébe. Könnyen hevül, könnyen feled.