Payr Sándor: Zrínyi prókátora. Győr 1937.

I. FELVONÁS

15 ANDRÁSSY: Gyávaság. Nektek egy szál cseh ember is parancsol. NAGEL: Mi ügy van még? Siessünk. METZGER: Most jön csak a java. Wittnyédy kérelme és panaszok ellene. NAGEL (felháborodással): Wittnyédy és megint Wittnyédy! KRAMER (közbe kiált): Der grobe Unger! NAGEL: Hogy ettől az izgága embertől nem szabadulhatunk! Hat éve pörli a várost és még mindig itt van! METZGER (leveleket szed elő): Most már nem is maga, hanem Wesselényi nádor és Zrinyi Miklós, a bán írnak nevében. Fát, meszet, téglát kérnek számára oly árban, mint más polgárok kapják. Zrinyi azt is írja, hogy ami jót velünk tett, azt mind Wittnyédynek köszönhetjük. PAUER: Wittnyédynek nem jár kedvezmény. Házai kiváltságosak, adót nem fizet. Egyébként is regula ellen építi házát. A kőfaragók olasz módra ékesítik, be is tiltottam a munkát. Még csak az kellene, hogy a mi tisztes vén házainkat elhomályosítsa. NAGEL: Jól tette, kamarás uram. De cn nagyobb bűnét is tudom Wittnyédynek. <"> Zrínyinek familiárisa, jobb keze. És tudják e mi híre van a bánnak Bécsben? Nem is merem kimondani. A magyarok még nem felejtették Zápolyát és a nemzeti királyokat. Bethlent, csak negyven éve, hogy királynak kiáltották ki. Most pedig Zrínyire tekintenek reménységgel, aki igaz, tiogy egy-két csatát nyert a török ellen... ANDRÁSSY: Igen, egész Európa ismeri nevét, ő a mi büszkeségünk. Isten sokáig tartsa meg a keresztyénség oltalmára! NÁGEL: No, tessék. Hát nincs igazam? Andrássy uram, ezért rendre utasítom. Ha valakit éltetni akar, akkor ott van a mi dicsőséges I. Leopoldus királyunk, akit Isten sokáig éltessen. (A német tanácsosok lelkesen felállnak és éljenzik, a magyarok csak kelletlenül.) ANDRÁSSY: Hát hiszen ő is éljen.