Payr Sándor: Zrínyi prókátora. Győr 1937.

I. FELVONÁS

16 NAGEL: Wittnyédynek ez a barátsága Zrínyivel veszedelmet hoz a városra, ö sokat utazik, levelez. Sokszor járnak be kapuinkon a magyar urak. Bécsből már is szemmel tartják, ami itt történik. Legjobb lesz, ha szép szerivel kiadunk Wittnyédyn. ANDRASSY: Bíró uram, hát ez a becsület? Wittnyédy kora ifjúságától hűséggel szolgálta itt a polgárságot, ő volt első magyar jegyzőnk. Több országgyűlésen képviselte a várost. Hányszor járt közben hatalmas uraknál? Utazott, fáradt a városért. És most távollétében száműzik, kivetik kelmetek? Hát ez a hála? LÖVEY: Bátyám szavaihoz én még csak egyet teszek. Míg kelmetek itt békében tanácskoznak tyúkpörökben, addig Wittnyédy az ország határán jár veszedelemben. Ő a prókátor ember tollat karddal cserélve lóra ült fiával, hogy Zrínyihez szálljon a táborba és testéve! fedezze a hazának utolsó reménycsillagát. Aggódva várjuk haza minden órán. NAGEL: Szép és dicső dolog meghalni a hazáért. De élni is kell érte. A város hasznát, jövedelmét gyarapítani, a király iránt a hűséget, Ausztriával a jó barátságot ápolni, — ezek az igaz polgári erények. És Wittnyédy ez ellen sokat vétett. Ami kárt ö már a városnak tett, az felér egy törökcsapással. ANDRASSY: Bíró uram, ne káromolja azt a derék embert. Hálával tartoznak kelmetek, nem szidalommal. NAGEL: Hálával-e? No, megmutatom. (Az ablak fölé mutat.) Nézzék uraim, az évszámot és felírást! 1617. Annus aureus, arany esztendő! Mit jelent ez? Ki tudja? (A tanácsosok kérdőleg néznek egymásra.) LÖVEY (gúnyosan): Talán bizony a törököt verték meg akkor a polgárok? ANDRASSY: Vagy a császár engedte el az adót? Mert az is nevezetes volna. NAGEL: A magyar uraknak ez a csúfolódása egyszer még a torkukra forr. Hát Páuer uram sem tudja? PÁUER: Tizenhétben jubiláltuk mi a reformációt... NAGEL: Szegény Lackner bíránk mennyi könyvet írt s