Payr Sándor: Zrínyi prókátora. Győr 1937.

I. FELVONÁS

34 mi rólunk akarod lehúzni. Fizetésed marad, mint volt. Különben felmondunk, elmehetsz. SZABLIK (arcátlanul, kihivótag) : Mehetek? Bíró uram, meglátszik, hogy új ember. Városbírót, polgármestert minden •órán kaphatnak az urak, mert ahhoz mindenki ért és mindenki az akar lenni. De művészt? Arra születni kell. Bethlen Gábor száz tallért fizetett, csakhogy egy szál muzsikust kapjon Csehországból. NÁGEL: Mi feliért is odaadunk. SZABLIK: Gondolják meg uraim. Én csak annyit mondok, ha fizetésemet meg nem javítják, már ma este sem trombitálok egy kukkot sem. Már pedig biróválasztás lévén, a nép •otikünn mohón várja a szokásos lakomát és táncot. Ha elmarad, tumultus lesz belőle. Megkövezik, aki csak itt szenátor. Isten megáldja bíró uramat. (Hetykén el.) 8. JELENET. (Előbbiek. Szabiik nélkül.) NÁGEL: Orcátlan, iszákos muzsikus. No, megállj! így beszélni a felsőséggel! Hiszen már ez is rebefllis. Mit szólnak hozzá, szenátor uraim? ANDRÁSSY: Hát maradjon el tánc és muzsika. Meg kell lanitani a pimasz, cseh fickót. NÁGEL: Andrássy uram, ellenem beszél. Minden bíróválasztáskor volt még lakoma. Hát mivel vagyok én alábbvaló, mint Lackner, Dobner és a többi bírák? Csak nekem ne járjon a muzsika? PAUER: Úgy van, bíró uram. Tiszteljük a jó hagyományt. Kenyér és mulatság kell a népnek. E nélkül nincs kormányzat. Adjuk meg a néhány tallért. Sopron úgy is szomorú város. Kell neki a rezesbanda. A város békéje megéri ezt az áldozatot. NÁGEL: Megszavazzák, tanácsos uraim? PAUER és a NÉMET TANÁCSOSOK: Megszavazzuk. Aíaradjon Szabiik.