Payr Sándor: Zrínyi prókátora. Győr 1937.

I. FELVONÁS

IS maradni. Házunk, földünk van itt. Ez a nép és város nem kelmedé, hanem a magyar hazáé. NAGEL: Tovább, nótárius uram, mi következik? METZGER: Szabiik Vencel, a toronyőr kér kihallgatást, NAGEL: Ezt is Wittnyédy hozta a nyakunkra Zrínyitől.. Nincs benne köszönet. Hadd jöjjön. 7. JELENET. (Előbbiek és Szabiik, cseh ember, trombitával a karján.) SZABLIK (Meghajlik): Szerencsés jó napot kívánok, tekintetes uraim. Akik még nem ismernének, — toronyőr és városi muzsikus vagyok egy személyben. Én fujtani ott fenn azt a szép nótát. Azelőtt Csáktornyán szolgáltam Zrínyi uramnáL Paka jáger a vötársam. Az is cseh ember, de igen hűséges. A kegyelmes úr, ha jó kedve volt, csak azt mondta rólunk: par nobile fratrum, azaz: két derék csehek. NAGEL: Ne dicsekedj. Röviden szólj. Mit akarsz? SZABLIK: Hát kérem alássan, nehéz az én szolgálatom ott fenn a toronyban. Most is vörösre fújtam a két orcámat. Belülről én fújok a trombitába, kívülről meg a szél fúj én belém. Majd úgy repülünk le sokszor az erkélyről. Se éjjelem, se nappalom. Éjjel lámpával, nappal zászlóval én jelzem a tüzet. De minden tüzesetért csak két garast kapok. Ha a jó Isten meg. nem szaporítja, én ebből itt meg nem élek. NAGEL: Gonosz fattyú, tán még gyújtogatsz is? SZABLIK: Isten mentsen! Hova gondol bíró uram! De a toronyőr a tallérnak csak egyik oldala rajtam, a másik oldalon muzsikus vagyok. A szép motettákat mi fujjuk a torony erkélyén. Az orgonát is vasárnap mi támogatjuk a kürtjeinkkel. És nincs paszita, lakodalom, ahol mi nem muzsikálnánk. Ha pedig ez alatt tűz üt ki a városban, bizony nekem üttetik le a fejemet, nem másnak. Uraim, ez tovább így nem megy. Válasszák ketté a hivatalomat, vagy — ami egyre megy — duplázzák meg a fizetésemet. Egy rókáról két bőrt húzni nem lehet. NAGEL: Jó! mondod, Szabiik. A róka te vagy, de a bőrt