Payr Sándor: Zrínyi prókátora. Győr 1937.

I. FELVONÁS

12 -eklézsiát es egy tallért fizet a szegények ládájába. Megyünk iovább. METZGER: Vannak itt azután komolyabb ügyek is, még pedig egyes szenátor uraimék ellen. NÁGEL: Hallatlan! F.z többé nem lesz így. Purifikálni iogom a tanácsot. METZGER: Reichenhalíer szenátor uram vétett a hivatalos dekórum ellen. És pedig először: a piacon vásárolt holmit maga vitte haza kezében. Másodszor: Figuli uram esküvőjén a tanácsosi ujjas rokkot otthon hagyván, mentében jelent meg -és sárga csizmában. Harmadszor: Pósch uramék keresztelőjén rajta volt ugyan a hivatalos ruha, de kezét a köntös ujján nem dugta ki. (A magyar tanácsosok összenéznek és nevetnek.) NÁGEL: Hallatlan! Micsoda halmazata a városatyai bűnöknek. így a mi respublikánk fenn nem állhat. Első ülésünkön ily botrányos ügyet nem akarok tárgyalni. Elhalasztjuk, de teszünk róla. LÖVEY (Reichenhallerhez) : Rettegj Richard, nyársba -vonnak. Ujjas rokk lesz a szemfedöd. ANDRÁSSY (hevesen): Csúfot tesz velünk bíró uram. A késő ivadék is nevetni fog rajtunk. Ti is, szenátor uraim, vak vezérek vagytok, kik megszűritek a szúnyogot, a tevét pedig elnyelitek. Megdézsmáljátok a méntát, kaprot, köményt és elhagyjátok, ami a törvényben fődolog. LÖVEY: Igaza van, Andrássy uramnak. Ezt nem tűrjük. ANDRÁSSY: Hát ilyen apró-cseprő, garasos dolgokért választott minket a város? Nincsenek-e nagyobb bajaink? Hisz nyakunkon a török! Már Szentgotthárdnál iiti fel táborát. A vármegye szekeret, katonát, élelmet kér. Mi pedig a csipkeverést, templomi alvást és a szenátor ruháját pertraktáljuk? Míg Róma deliberál, Saguntum elvész. NÁGEL: Sértő szavaiért rendre utasítom. Vegye jegyzékbe, nótárius uram. Ilyen hangot itt nem tűrök. Ha szűk a város a magyar uraknak, elég tágas a mező. Tessék, ottkünn tágasabb, ittbenn nyájasabb. ANDRÁSSY: Nem megyünk, Nágel uram. Jussunk van