Payr Sándor: Zrínyi prókátora. Győr 1937.

I. FELVONÁS

11 5. JELENET. (Előbbiek. Fejes és Mariska. — Meghajtják magukat.) NÁQEL: Mi bűne van Fejes, adja elő? FEJES: Tekintetes szenátor uraim! Szegény gombkötőmester vagyok, de itt a német városban már meg nem élekGombos, zsinóros mentét már alig hord valaki. Csak a plundra és bugyogó kell itt a németnek. Gondoltam hát, a leányom iskeressen valamit, tanulja meg a csipkeverést... NAGEL (közbevág): A többit tudjuk már. Halija, Fejes„ az a csipkeverés igen könnyű foglalkozás. A leányok is általakönnyűek lesznek, könnyelműek és kikapósak. Tehát hagyják abban azonnal, vagy pedig felügyelet alá helyezem a leányát. MARISKA (sírva): Apám, menjünk, hagyjuk el e gonosz: várost. FEJES: Várj még. Megkövetem, bíró uram, mindeiï munka tisztességes. Malomkövet nem forgathat Mariskám. És a téglavető is lehet parázna, ha olyan a vére. De az én kis, leányom becsületében senki fia ne gázoljon, mert olyant mondok... NAGEL: Elég! Még feleselni mer? Azonnal elcsukatom.. FEJES: Gyere leányom. Magyar embernek nincs már itten maradása. Elmegyünk. (Leányával el.) ANDRASSY (Utána kiált) : Ne féljen, Fejes, nem hagyjuk magára. Vagyunk még itt néhányan magyarok. 6. JELENET. (Előbbiek. Fejes és Mariska nélkül.) NAGEL: íme, ilyenek a magyarok. Gorombák és még . nekik áll feljebb. Jegyző uram, egy hét múlva ismét becitálja őket. Menjünk tovább. Mi következik? METZGER (az iratokból olvasva): Habengast timár. Elaludt vasárnap a prédikáción. Mentsége, hogy fáradt volt, a templomi levegő pedig hűvös és andalító. NAGEL: Semmi mentség. Az eset világos. Megköveti az.