Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.

Előszó. Sopron egyháztörténetének jelentősége.

dicsérettel szól róla (256. és 419. 1.), Kolbenheyer Mór és Brunner János pedig egyes részleteket közölt belőle. Gamaufot mindenek előtt mint fáradhatlan forrásgyűjtőt kell méltányolnunk. A legkisebb adatért sem restéi Pestre Schwartnerhez, Horváth Istvánhoz s más magyar és osztrák történetírókhoz fordulni. Lankadatlan kitartással böngészte át Sopron városának gazdag levéltárát, melyet Oertel János Károly 1783—86. példás pontossággal rendezett. Az egyházi és városi számadó könyveket is bámulatos türelemmel kutatta át és értékes adatokat talált bennük. Az egyházkerületből is összehordott minden anyagot, amihez csak hozzáfért. Másolásra felhasználta a tanítókat, leányait és a lyceum diákjait. Sok másolat ezért elég hibás és sok köztük a felesleges, értéktelen. Ily módon oly rengeteg anyagot gyűjtött össze, hogy többé nem tudott uralkodni felette. Például Serpilius János soproni követnek az 1681. évi országgyűlésről írt értékes naplóját ismerte ugyan, de nem használta fel. A gyülekezeti, lyceumi és Budapesten az egyetemes levéltárban, a N. Múzeum és az Akadémia levéltárában valósággal mázsa számra vannak a Gamauf-féle kéziratok. Mária Dorottya nádorasszony egy egész ládával vásárolt meg belőlük az egyetemes levéltár számára. Az utódoknak elég munkát ad e rengeteg anyagnak puszta átnézése és megrostálása. De nem csak mint forrásgyűjtő, hanem mint összefoglaló, rendszeres történetíró is Gamauf a maga korában az elsők között érdemel helyet. A Schwartner körül alakult irodalmi körhöz tartozott ő is, amelynek rajtuk kívül még Berzeviczy Gergely, Engel János, Genersich János, Genersich Keresztély, Glatz Jakab, Eder József, Rumy Károly, Asboth János, Schedius Lajos stb. voltak a tagjai. (Lukcsics P. i. m. 93. Kőrösy L. Rumy élete 12. lap.) Mind ezek a rationalismus korának gyermekei voltak, Schlözer és a göttingeni iskola hatása alatt állottak, magyarországi dolgokról német nyelven írtak s a régi maradi történetírókkal (Katona, Pray, Kovachich, Fejér) szemben, kik a hagyományos nézetekhez ragaszkodtak, egy új modern történetírást képviselnek, mely szigorú kritikát gyakorol és a legnagyobb tárgyilagossággal igyekszik az igazságot felderíteni, tekintet nélkül arra, hogy kellemes-e ez akár az ellenfélnek, akár a maguk nyájának. Gamauf művét is alapos, bő forrástanulmány, szigorú kritikával párosult pragmatizmus, pártatlanság, világos elrendezés és megfelelő gondos és választékos előadás jellemzi. A külső történet mellett nagy gondot fordít a