Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.

MÁSODIK KORSZAK. Az első virágzás kora. - XI. A régi nagyság utolsó évei. I. Lipót kora a Szelepcsényi-féle törvénykezésig.1657—1674.

bérben. Azóta ez a ház mind e mai napig a gyülekezeté. (Ma az evang. ifjúsági és olvasó-egylet van benne Szent-György-utca 14. sz. a.). Wittnyédynek egyik háza tehát a jezsuitáké, a másik pedig az evang. gyülekezeté lett. A hatalmaskodó felsőség így akarta az osztóigazságnak legalább a látszatát megőrizni. Itt kell e fáradhatlan, hitbuzgó és áldozatkész, de makacs és igazát kereső prókátornak és magyar nemesnek utolsó éveiről is megemlékeznünk. Jegyzősége óta ő sok jót tett a várossal, ezt a polgárok is elismerték (pl. a Riebstein-féle ház eladásakor) és Pálffy, Zrinyi és Wesselényi is bizonyították. De utóbb a békés viszony a fentebbi okok miatt felbomlott. 1661. nov. 23-án írta Wittnyédy Keczer Menyhértnek: „Tudja kegyelmed, az burgerleitekhez mutatott jóakaratnak közönséges jutalma az hálaadatlanság." Viszont a soproni németek meg őt mondták összeférhetlennek és gorombának. Közönségesen csak „grober Unger"-nak nevezték a városban. A régi ellentét újult fel itt is a magyar nemesség és német polgárság között. De sok jó barátja is volt Wittnyédynek a németek között. A Hackl, Koller, Reichenhaller stb. fiúkat ő helyezte el Eperjesen, Sárospatakon és más helyeken, Meskó és Sowitsch polgárok társaságában pedig ezeknek bőrkereskedésében is részes volt 1000 forinttal.

1 De volt Wittnyédynek a városon kívül nagyobb baja is. Mint Zrinyi bizalmasát, őt is meggyanúsították az udvarban. Már 1664. azt a hírt terjesztették róla, hogy leánya lakodalmán, mikor a szentgotthárdi csatából visszatért francia tisztek is vendégei voltak, felköszöntőjében azt mondotta volna: „Adj Isten, az francia király legyen urunk." Ezt a vádat azonban visszautasítá Wittnyédy: „Részeg nem voltam — úgymond — meg sem bolondultam, hogy azt cselekedtem volna, hanem az mely ebet agyon akarnak verni, dühös nevét költik annak." (Lev. II. 236.) Bizonyos azonban, hogy Wittnyédy is részese volt a Wesselényi-féle összeesküvésnek, sőt annak egyik legagilisabb tagja, kit a szövetségesek a legmerészebb dolgokra használtak fel. Lehettek, akik a városban is tudtak erről. A félénk polgároknak gyanús volt és nem tetszett, hogy előkelő magyar nemes urak sűrűen látogatják Wittnyédy házát és ő is^ sokat jár a Felvidékre. 1 Wittnyédy lev. I. 174. — Bory Mihálynak 1664. febr. 25. irta, mikor javában folyt a pereskedés : Ha néha vastagon irok, megbocsássatok, mert én grober Unger vagyok. Wittnyédy lev. II. 161. — Wittnyédy lev. I. 142. Az 1659. márc. 5. kelt levél.