Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.

MÁSODIK KORSZAK. Az első virágzás kora. - XI. A régi nagyság utolsó évei. I. Lipót kora a Szelepcsényi-féle törvénykezésig.1657—1674.

Szelepcsényi prímás már 1668-ban el akarta fogatni.

1 De a király emberei még vártak vele. S a már fáradt és beteges embert a földi igazságszolgáltatás elől hirtelen jött halála ragadta el. 1670. febr. 13-án Pozsonyból visszajövet Nezsiderben gutaütésben halt meg. Sopronban február 23. nagy népsokaság jelenlétében temették el. Bizonyára a Szent Mihály-templom sírboltjában pihen ő is.

2 Volt alumnusa, Dömötöri György eperjesi tanár „Threnodia sive lugubris Cantus" címen latin és magyar gyászverset írt a halálára.

3 Bécsben örültek Wittnyédy vesztének. Az evangélikusok gyilkos kéznek tulajdonították a halálát. Még a velencei követ is szóvá tette kimúlását s azt jövendölte, hogy más lép a helyébe és hamvaiból még veszedelmesebb tűz keletkezik.

4 Még el sem temették, február 16-án már kir. rendelettel akarták összes iratait zár alá venni. Fiai azonban protestáltak s a város is késedelmeskedett a végrehajtással. Előre lehetett látni, hogy Wittnyédy vagyonát el fogják kobozni. Fiai azért még az ítélet kimondása előtt eladták házukat.

5 Ismeretes, hogy Wittnyédy nevével két levél került a pozsonyi rendkívüli törvényszék elé, amelyek alapján lázadással vádolták a prot. lelkészeket. Az egyiket állítólag Eperjesről 1669. máj. 10. irta volna Bethlen Miklósnak, a másikat pedig Pozsonyból dec. 30. Keczer Ambrusnak. Ezek azonban koholt levelek, eredetiben soha sem mutatták fel őket. Aki titkos szövetségre és lázadásra késztette volna a lelkészeket, az ugyanakkor a büki zsinaton nem fenyegette volna meg őket börtönbüntetéssel. A dunántúli földet nem bízhatta volna Wittnyédy Lang Mátyásra, aki 1669. a halál kandidátusa és Wittnyédynek haragosa volt.

6 1 Pauler Gy. Wesselényi és társai II. 209. 1. 2 Vasárnap temették. Lang Mátyás a böjti beszédjére feljegyezte, hogy ezt a szokástól eltérőleg nem délután, hanem már délelőtt mondta el, mivel délután Wittnyédynek volt a temetése. Gamauf II. 333. 3 Kassa 1670. 4. r. 8. lev. Szabó K. II. 1234. 4 Pauler Gy. Wesselényi és társai I. 312. 5 János fia fiatal korában könnyelmű volt, de később mint pozsonyi polgár 1672. ő is fogságot szenvedett hitéért Bécsben és Pozsonyban s a török ellen való háborúban esett el. Pál fia Sopronban maradt, hol szintén prókátor volt. Unger Joakim leányát vette feleségül. Mikor Ostffy Miklós 1680. Kollonich parancsára Sopronon át utazott Pozsonyba, Wittnyédy Pál vele ült a kocsin. (Prot. Eht. Adattár III. 22.) Kiskorú Zsigmond nevű fiának további sorsát nem ismerjük. Erzsike nevű leányát Armbruszter János tekintélyes pozsonyi polgár vette feleségül. 6 Lásd a két levél szövegét Spataki Füz. 1863. 557 és Payr, Ehtört. Emi. 237. Hitelességük cáfolatát pedig: Payr, Wittnyédy I. 70. 1.