Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.

MÁSODIK KORSZAK. Az első virágzás kora. - XI. A régi nagyság utolsó évei. I. Lipót kora a Szelepcsényi-féle törvénykezésig.1657—1674.

annyi ismeretes, hogy borkereskedése révén a város Sziléziával és különösen Boroszlóval régi összeköttetésben állott. Dohna gróf ezt az elhatározását Preining János András útján közölte a várossal. A tanács, mely eredetileg talán kölcsönképpen kérte ezt az összeget a gróftól, 1668. szept. 7-iki ülésén nagy örömmel fogadta a jó hírt s a hagyatékra nézve a gróf később úgy intézkedett, hogy ne húsz év múlva, hanem nyomban halála után kapja meg a gyülekezet az egész összeget. Dohna gróf 1673. márc. 11. halt meg s így a gyülekezet ekkor jutott birtokába a szép örökségnek, melyet a templomok elvétele után is megtarthatott. Egészen a XVIII. század végéig ez volt a gyülekezetnek egyik legszebb alapítványa, de ekkor — bizony nem egészen az alapító végakarata szerint — nem csak a kamatokat, hanem a tőkét is templomépítésre fordították s ezzel Dohna alapítványa el is tünt a gyülekezeti számadásokból.

1 " Nagy anyagi előny háramlott a gyülekezetre a Wittnyédy-ház megvásárlásából is. Wittnyédy István, kivel a város a házaira nézve kieszközölt adómentesség (exemtio) miatt

2 már 1651 óta perben állott és aki a házépítéssel nagy adósságba is verte magát, belefáradva a hosszú tusakodásba, el akarta hagyni Sopront s a városnak megvételre ajánlotta két házát, szőleit és egyéb ingatlanait. De a város magasnak találta az árt s így Wittnyédy továbbra is csak itt maradt. Nem tőle, hanem halála után már csak a fiaitól vette meg Sopron városa a Szent-György temploma mellett épült nagy házat (a mai káptalanépület) az Újteleki-utcában levő majorjával együtt 15.000 forintért. Wittnyédynek azonban igen sok volt az adóssága és így az örökösök alig kaptak valamit belőle.

3 Ezt a házat nem a gyülekezet, hanem a város vette meg s később a jezsuitáknak kellett átengedni. De 1674-ben, midőn I. Lipót parancsolatjára minden templomukat és iskolájukat elvették, mégis ezért a házért kárpótlásul kapta a gyülekezet a szemközt levő szintén Wittnyédy-féle (előbb Endresz, később Löífelholz-féle) házat, melyet Eggenberg hercegné birt haszon1 Gamauf II. 325. és 463. közli az idevonatkozó részletes jkönyvi kivonatot. 2 És egyéb okok, pl. lengyel kereskedők boros hordóinak lefoglalása miatt is. Az ellene folytatott perről szólanak az 1664. ápr. 4. 1665. jun. 26. 1666. febr. 19. és 1667. jan. 24. jkönyvek. Gamauf II. 281. és 327. Vár. lev. Cardo totius controversiae. Lad. XL. et PP. fasc. I. 24. 26. 3 Payr S. Wittnyédy I. 29. 1. Tanácsjkönyv 1670. jun. 14. Gamauf, Dokum. II. 2. A. 91.