Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.

MÁSODIK KORSZAK. Az első virágzás kora. - XI. A régi nagyság utolsó évei. I. Lipót kora a Szelepcsényi-féle törvénykezésig.1657—1674.

ebben sem tartolt mértéket. Udvari zenekarára többet költött, mint a magyar végvárakra. Tanácsosai, az olasz Portia János gróf (1657—65) és a cseh Lobkovitz Vencel (1665—73), esküdt ellenségei voltak a magyarnak és protestánsnak egyaránt. Ez utóbbit a jezsuiták buktatták meg s ezután (1674—1705) teljesen ezeknek hatalma alá került. Mint valamely vakbuzgó püspök, kormányozta Lipót az országát. A velencei követ is bámulatosnak találta, hogy a lelki atyák az udvarban mily befolyást gyakorolnak a lelkiismeretre. A nádor is, gróf Wesselényi Ferenc (1655—67) kit a szabadelvű Zrínyi Miklóssal szemben választottak meg, a papok jelöltje volt. Hitehagyott ő is, 1623-ban 17 éves korában tért át öccsével Miklóssal együtt, ki jezsuita és a kassai rendház rektora volt.

1 Mint kancellárok és kir. helytartók, a legfelsőbb állami hivatalokban is fanatikus főpapok ültek. Lippay György után Szelepcsényi György (1666—85), a cseh illetve tót származású prímás, következett, akit maga a buzgó pápista Nádasdy jellemzett a legnagyobb mértékben kapzsinak és iszákosnak. Széchenyi György (1658—85) a győri püspök majd esztergomi érsek, bármily szép történeti névnek hordozója is, de ifjúságán foltott ejtett lovagiatlan cselekedetével, midőn Lórántfy Zsuzsannát, a magyar nők mintaképét Nova Transsylvanica című durva gúnyiratával mélyen megsértette. Jó volt eltitkolni szerzőségét, mert I. Rákóczy György haragja első hevében felkoncoltatta volna.

2 A protestáns lelkészekkel való bánásmódja minden emberi érzést felháborító volt.

3 Azzal pedig, hogy 1681. ő is ellenezte az országgyűlés összehívását s igy az alkotmányos élet visszaállításának állt útjába, hazafiságán ejtett mély csorbát. És mit szóljunk a gyűlöletes Kollonich Lipóthoz, a nyitrai, majd bécsújhelyi püspökhöz, a magyar kamara elnökéhez. Apja, Ernő a komáromi várkapitány királyi kegyért hagyta el evang. hitét. A teljesen osztrák szolgálatba állott főpapnak, I. Lipót kedves emberének le nem tagadható nyilatkozata volt: „Magyarországot rabbá, azután koldussá, végül pedig katholikussá teszem."

4 1 Fabó A. Monumenta Evang. II. 136. Pauler Gy. Wesselényi és társai I. 24. 2 Illésy I. Nova Transsylv. és a Talio. Könyvszemle 1891. 220. és Prot. Szemle. 1901. 345. 3 Bognár György és Aách Mihály győri lelkész és tanító elfogatásakor a püspöki palota ablakából kiáltott le: Ne hozzátok ide az ebeket, hanem az puczkai kapura (vesztőhely) vigyétek ki. Nemz. Múz. Quart. Lat. 1185. Győri üld. 4 Brenner A. szepesi prépost Histoire des Revolutions de Hongrie (Hága, 1739) művében, mint II. Rákóczy F. szájából többször hallott nyilatkozatot közli.